Ninanotesz

Heureuse Nouvelle Année

2011-12-31T14:07:00.000-08:00

már csak pár perc. tényleg csak pár perc. és vége ennek az évnek. mintha egy dohos vizes kabátot dobnék le magamról. pedig nem is történik semmi, csupán más számot vésünk az ezresek mögé... ahogy tavaly írtam... mégis remélem a következő év más lesz. nem csodát várok, nem azt, hogy jövőre minden flottul menjen, és csak sikerek vessék rám magukat, csupán annyit, hogy ez az év elmúljon, és ami jön az adjon esélyt az elképzeléseim megvalósításának legalább közelébe érnem. az idei, tavalyi, tavalyelőtti...és sok-sok azelőtti évek vágyai, álmai még mindig csak az ablakban...

...de minden fogadalom nélkül, minden kőbevésett-magamnak tett ígéret nélkül legalább még mindig látom magam előtt mindet. legalább tudom mennyire fontosak...
ez az év rengeteg változást hozott. és még mindig utálom a változásokat. de túl vagyok rajta. az új nem mindig rossz. csak nem a megszokott. sőt! az új lehet jó is! ahogy ez az év ezt is megmutatta. szóval szeretem ezt az újat ami most körül vesz. Szeretem! most nagy lelkesedéssel várom az új évet. mert rengeteg álmom van amit szeretnék valóra váltani.

tehát ismét feladás nélkül lépek tovább. jövőre ugyanitt.

Sikeres Új Évet kívánok!

képtelenül a képekkel

2011-12-03T03:13:00.000-08:00

Mennyire jó dolog életünk fontos mozzanatait lefotózni. Egy nyaralást, szülinapot vagy egész egyszerűen egy nem hétköznapi hétköznapot. Melyeket évek múltán olyan jó elővenni, nézegetni, vagy aktuálisan kitenni falra, polcra, asztalra. Hogy lássuk minden lépésünkben, mind maga az emléktől és mind az állandó látványtól is belénk égnek, így ha hasonló élményben van részünk az fog a fejünkben megjelenni...az a kép az asztalon, az a pillanat. Kitörölhetetlen. Nem csak a bennünk élő emlékek, hanem azok a képek is segítenek picit ott lenni még.
Kapocs. Egy bonthatatlan kapocs, mert amíg a kép látható, addig a történés rajta ugyanaz. Még ha a körülmények már régen meg is változtak.

Olykor borzasztóan nehéz eltenni egy-egy képet. Mert az a bizonyos szál... még ott tart... picit talán olyan, mint egy szakadék szélén lógva egy fűszálba kapaszkodva hinni a menekülésben. És néha... néha annyira kapaszkodunk értelmetlenül abba az átkozott fűszálba, hogy nem vesszük észre a kezet, melyet nyújtanak nekünk, hogy felsegítsenek a szakadékból. Hatalmas emléksóvárgásunkban megbántjuk, egy fűszál lehetetlen ereje alá degradáljuk a valós-erős kéznyújtást.

Mert ragaszkodunk. Pedig a tegnapok csak múlnak, akár van róluk kép akár nincs... néha érdemes lenne elképzelni egy-egy képet a fejünkben a jövőből, átgondolni, minden pixelét egyesével számba venni, és átválogatni a régi képeket, helyet csinálni az újaknak, nem törölni a merevlemezt csak elrakni, egy tegnapi mappába. Hogy lehetőségünk legyen új fotókat készíteni... hogy lehetőségünk legyen megtudni, elég erős e az a kéz ami a holnapból nyúl felénk. Elég valóságos e egy holnapi fotónak...

...uncharted...

2011-05-21T07:46:00.000-07:00

mert nem érdemlem meg

2011-04-30T08:38:00.000-07:00

Mindig, bármiről is volt szó, azt mondtad nekem, nem érdemlem meg.

Nem kaptam, nem simogattál, nem csókoltál, nem hívtál, nem jöttél velem, hozzám, nem vittél magaddal, velem nem számoltál, rám nem gondoltál, nem szerettél.Mert "NEM ÉRDEMLED MEG."

És ha az embernek valamit sokszor mondanak egy idő után elhiszi, hogy az tényleg úgy van. Picivel több mint egy egész évtized épp elég is volt erre. És csakugyan, mostanra tudatosult bennem, valóban nem érdemeltem meg.

Azt, hogy így bánj velem. Hogy el kelljen viselnem a hozzámállásod. Hogy rendre én hajtsak fejet és újra belemenjek az ócska játékodba amiben csak neked voltak kiváltságaid, és csak nekem voltak szabályok amikhez tartanom kellett magam.

Most én mondom, ezt tényleg nem érdemeltem meg.

És már azt érzem, hogy Te nem érdemeltél meg engem.

nyusziünnep

2011-04-25T03:30:00.000-07:00

boldog nyuszit mindenkinek

Restart

2011-04-20T04:26:00.000-07:00

Néha kell egy éles hátraarc, ahhoz, hogy tovább mehessünk. Hogy a magunk elé tűzött célokhoz közelebb kerülhessünk. Olykor vissza kell lépnünk, mert a nagy igyekezetben talán célt téveszthetünk, és/vagy egyszerűen elsétálunk a „helyes irány”-t jelző tábla mellett.

Visszalépni fáj. Olyan mint rekord után a világ legcsúfabb eredményét hozni. És nem mások szemében látva, hanem saját magamban.

De újra kezdeni, rá jönni, hogy az út amelyen járunk nem jó. Talán újra kezdeni mindent a legaljáról… nem feladás. Csupán erőgyűjtés. Új erő, talán új szemlélet.

Meg kell tanulni úgy élni, hogy ha pofára estünk, nem történt semmi. Hogy kezelni tudjuk, hogy azért esünk el, hogy a földön megpihenjünk egy picit, hogy legyen erőnk újra felállni, és újra menni tovább. Még ha elő is fordul, hogy azt érezzük kevesek vagyunk hozzá. Hogy egyedül nem megy. És nem akarunk már felállni.

Lehet, hogy ehhez néha a figyelmetlenségünk miatt egy koszos, langyos tócsába kell toccsannunk. De a víz felébreszt és ad elég indulatot, hogy felálljunk.

Hátat fordítani mindannak amin eddig munkálkodtam, amit kiharcoltam magamnak, nem könnyű döntés. Visszasétálni egy régen nem látott rajtkőhöz, vérig felforgató küzdelem önmagammal. De a további rekord/ok érdekében el kell fogadni, hogy néha újra kell kezdeni. Az egészet. A bezárult ajtó mellett meg kell látni azt a tágra nyílt ablakot melyen át lehet nézni. És látni lehet, hogy a nap holnap is fel fog kelni.

És akkor talán már nekünk.

Я был бы ваш маленький красный поезд

2011-04-05T02:02:00.000-07:00

Kimosott plüss nyuszi vagyok... az egyik gombszemem a mosógépben maradt.

2011-04-04T09:06:00.000-07:00

Amit szeretnék, azt nem lehet. Amit nem szeretnék, azt kötelező.

Aki nekem kell, annak nem kellek. Akinek kellek, az nekem nem kell.

Amit kibírhatatlannak érzek, azt túlélem. Amit elviselhetőnek ítélek, abba beleroskadok.

Amit megtennék, azt nem tudom. Amit nem tennék meg, arra minden lehetőségem meg van.

ennyi

2011-03-03T05:44:00.001-08:00

hogy vagy?

2011-02-26T14:46:00.000-08:00

mint az az ember aki 13 napja, -7 fokban áll ugyanabban a buszmegállóban és várja, hogy megérkezzen a busz.
közben több busz is jön, de egyik sem abba az irányba megy amerre ő. és minden alkalommal meredten nézi a számot....de az nem jön...
vagy mint az a kutya, akit be dobtak egy kerítésen. és ő azóta mozdulatlanul ül és a lécek között nézi az utca forgatagát. várja, hogy megérezze azt az illatot, meghallja azt a hangot.
nem mozdul, csak vár...

majd

2011-02-23T14:05:00.000-08:00

majd holnap...

Ha már farsang, beszéljünk a maszkokról

2011-02-17T10:01:00.000-08:00

Mindannyian maszkot viselünk. Az egész életünk során különböző féléket, színűeket és méretűeket, különböző időintervallumokig. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyunk őszinték. Gondoljunk csak bele a színházi maszkokba, azokon is végtelen és őszinte a mosoly illetve a lekerekített szájszél, csak nem mindig ugyanaz a színész viseli.

Sokszor kapjuk meg ismerőseinktől, barátainktól adott esetben kedvesünktől, hogy „nem olyan vagy már, mint mikor megismertelek.”

Hiszen, hogy lehetnénk ugyanazok?!

Egy kapcsolat elején (bármilyen emberi kapcsolat) mindenki felveszi a legszebb, legjobb énjének álarcát, ami idővel hozzá kopik a másik félhez, s utána egy másféle álarcot húzunk magunkra. Az illető által egy másik énünk másik álarca kerül ránk. Általa mások leszünk. Ez nem feltétlenül rossz, de már ezek miatt sem lehetünk ugyanazok mint annak előtte.

Az elején megszeretjük azt aki velünk szemben áll, álarc ide vagy oda. Aztán szeretjük azt is akiről már lekopott az első napok maszkja. Aztán megszokjuk. Majd valahogy, valamiért azt akarjuk, hogy ez a megszokás ne legyen megszokás, hanem újra azt a zsizsergő, bizsergető elsőnapok hangulatát érezzük. De nyilván ez lehetetlen. Hiszen tudom, hogy mit szeret, mi hozza ki a sodrából, mitől válik izgatottá és mi az ami meglepetéssel hat rá, és persze vica versa. Ez persze nem baj. Mert attól tudlak szeretni őszintén, hogy őszintén ismerlek téged. És attól vagy te az én kedvesem, barátom mert a társaságodban az tudok lenni aki belül vagyok az én és a te maszkoddal.

Mégis miért lesz ez unalmas?! Miért akarjuk, hogy ugyanaz legyen akit megismertünk, hogy ne változzon meg, és mindezt úgy, hogy mi magunk formáljuk őt a saját magunk alakításával?!

Pedig önmagunkon is tudjuk, hogy nem tudunk ugyanazok lenni akik hetekkel, hónapokkal vagy éppen hosszú évekkel ez előtt voltunk. Mert változunk, változunk magunkban-magunktól, felnövünk, vagy éppen ellenállunk a felnőtté válásnak, változunk a mindennapokkal, és változunk egymástól, a közvetlen környezetünk akár percről percre változtat minket.

Én nem tudok az lenni aki pár évvel ezelőtt voltam. És ez miattad van. Miattad, a tőled kapott az általad rám húzott új és új maszkok miatt nem tudok az lenni. De mindazonáltal, hogy változok veled, általad, melletted az a személy aki akkor voltam ugyanúgy bennem van, csak tapasztalt, megélte a tegnapot, és igen változott, nem megváltozott csak változott, ettől függetlenül létezett, és nem megszűnt lenni hanem ’felnőtt, - hozzád, - melléd, felnőtt a te maszkodhoz illeni.

Megpecsételtek!

2011-02-13T04:12:00.000-08:00

Mégpedig a Kreatív blogger díjjal.
A büszkeségen és örömujjongáson túl ez komoly feladatot is bíz rám a jövőre nézvést!
Szám szerint 8-at. Hetet a díj átadásakor kaptam a díjazómtól, mégpedig ezeket:

Köszönd meg akitől kaptad
Tedd ki a logót a blogodra
Linkeld be akitől kaptad
Add tovább további hét blogosnak
Linkeld be őket
Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
Árulj el magadról hét dolgot

egyet pedig mindezenáltal vettem magamra. Ami nem más, mint az, hogy ugyanígy végezzem tevékenységem ahogy eddig, mert mint látjuk, ha már egy embernek tetszik amit csinálunk, nem hiábavaló a munkánk.

Nos hát, haladjunk szépen sorban.

Mély és őszinte köszönet a Skiccek oldal tulajdonosának Járási Istvánnak aki rajzos, cirkálmányos gondolataival lopta magát szívembe.

És akikek én értékelek úgy, hogy érdemes erre a díjra:
Elsőnek szerelmetes angyalkám, Ágicca és a felületileg oly sokszor változó, mégis gondolatvilágában mindig megmaradó agimvilaga névre hallgató blogja, a rendre elgondolkoztató kérdéseivel.

Akit jó Kiskrampuszom követ érdekes és megragadó írásaival a faodú mélyéről

Egy viszonylag, s remélem, hogy csak még, de ismeretlen ismerős Fülöp Anna, aki azon túl, hogy szívemcsücske egyetemre jár, azzal vívta ki a most már állandó figyelmem, hogy nincs ami eltérítse a saját maga által kijelölt ösvényről és csakazértis véghez viszi terveit. :)

Fülöp Kata, akit szintén még az igazábólismeretlen kategóriámba sorolhatok, viszont mégsem, hiszen blogja hasábjain már beleláttam életébe, s akit már az én díjazóm is megajándékozott ezzel a kitüntetéssel, de mintegy ennek megerősítése céljából én is szeretném megtisztelni vele. Hiszen kétnyelvű, német-magyar blogja a Gyerekesírások-Kinderieren számomra fantasztikus. Melyet előzetes engedélyével németóráimon már sikerrel használok a diákjaim okítására. :D

További egyik kedvenc időtöltésem, a fotózás rabjaként folyamatos vágyat érzek új ismeretek elsajátítására, így egyik nemolyrégi internetlapozgatásaim során bukkantam Csikós Gábor blogjára, ahol magasfokú hozzáértéssel és sokéves tapasztalattal kattintgat az olvasóknak, mint egy Terepszemlét tartva a világban. Hogy láthassuk amit ő lát.

Mivel más blogot nem látogatok mostanában Csibike zárja a soromat, és ezáltal szabadon maradt egy díjam, amit szépen felhelyezek a polcomra és amint eljön a megfelelő alkalom és személy/blog azonnal kiosztásra kerül.
Nos, Csibike. A pöttyök és a gyöngyök. És a gyöngyök és a pöttyök. Egész egyszerűen tetszik amit, és ahogy. Ja és az, hogy tudja, hogy nemnormális, de bátran vállalja. ;)

Ezzel teljesedett az 1,2,3,4,5,6 pontban foglalt feladatok sora.
Most megyek mindenkihez és jól megmondom a magammét. :)

És hét titok rólam?! hát, én olyan titkos vagyok mint az a bizonyos hétpecsétes.
De azért megpróbálom.

1.
kiskoromban óriási balhét csináltam mikor öcsémnek elmondták, hogy a mikulás nem létezik.
2.
nem hiszek senkiben és semmiben.
3.
imádom a motorokat hallgatni, és a benzin ILLATÁT szagolni
4.
nem tudok felejteni
5.
nincs képességem megbocsátani
6.
néha gyűlölöm az őszinteségem
7.
néha valaki más szeretnék lenni

mertcsakmertszeretemígyegyütt

2011-02-10T14:38:00.000-08:00

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát-akkor sincsen vége.

/Ady Endre Akkor sincsen vége/

És mégis van az emberekben jó akarat

2011-01-15T17:51:00.000-08:00

A napokban a metrón utaztam. A Népstadionnál/Stadionoknál felszállt egy öreg bácsika. Valószínűleg az utcán árult virágokat, mert sok apró csokor volt a kezében. Leült az egyik ajtóhoz közel eső székre, és nézett végig ráncrabságban szemeivel az embereken. Mély szomorúság és fáradtság volt a tekintetében.

Az egyik, vele szemben ülő idősebb nő elkezdett kotorászni a táskájában, és némi apró pénzt vitt oda neki. Ezt látva a mellette ülő utas is ugyanígy tett. Én is. Aztán a negyedik, ötödik…és így tovább. Körülbelül úgy 15-20-an ülhettünk ebben a kocsiban, de mire a Blahához értünk szinte mindenkinek a tárcájából előkerült pár mellőzhető forint.

Engem is meglepett ez az egész dolog. A bácsit még inkább. Nem győzködött köszönetet mondani.

Elcsomagolta a kis táskájába a kapott vagyont, majd ült tovább hatalmas súlyos csomagokkal a lelkében, de a szemében már nem azt az életfáradt nyomorúságot láttam mint akkor amikor felszállt, hanem azt, hogy „És mégis van az emberekben jó akarat.”

BÚÉK

2010-12-31T14:52:00.000-08:00

.
Sokat gondolkodtam, hogy mit kívánjak neked...
(...

...)

A záró jelbe mindenki helyettesítse be a maga kívánságát.

Sok-sok újévi Ninapuszi és ölelés.

Boldog Új Évet!

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepet!

2010-12-23T16:28:00.000-08:00

A szeretet nem az összegben, hanem a gondolatban rejlik.

Levél a Jézuskának!

2010-12-21T01:34:00.000-08:00

Kedves Jézuska!

Már nagyon régen nem írtam neked. Utolsó levelemnek van már vagy 18-20 éve is. Emlékeim szerint akkor sem kértem sok és haszontalan holmit. Idén egyetlen egy dolgot szeretnék kérni. Neked ez talán nem olyan nagy dolog, nekem viszont hatalmas. Én idén karácsonyra Munkát! szeretnék.
Nem is kell nagyon becsomagolnod, ha csak egy csíkos bevásárló szatyorba kerül a fa a alá az sem zavar. Meglehetősen kicsik az igényeim. De azokat úgy is tudod magad is.
Nagyon örülnék neki, ha már a két ünnep között is dolgozhatnék, hogy az új évemet úgy kezdhessem, hogy már van állásom.

Tudom, hogy nagyon sok kívánságot kell teljesítened, de remélem idén eljutsz hozzám is. Még azt sem bánom ha csak az utolsó utáni pillanatban.

Nagyon várlak!
Előre is köszönöm,
Nina

sorsdöntés

2010-11-16T02:37:00.000-08:00

Ha egy döntés körvonalazódik, vagy kérdése megfogalmazódott bennünk, de mi gyengék vagyunk megtenni a lépést az Élet egy idő után feldühödik, és azt mondja „Jó, hát ha te nem, akkor majd én” és meg is teszi. Dönt helyettünk. Visszavonhatatlanul. Tesz egy lépést amit nekünk kellett volna megtenni, és persze, talán akkor minden egy picit másképpen alakult volna. Vagyis jellemzően másképp alakulhatnának azok a döntések melyeket mi lépünk meg, s nem az élet helyettünk.

De mi vastagbundás szürke kis nyuszik vagyunk, bátortalanok ahhoz, hogy ne engedjük át neki a tettet. És ő jön. Ő. És további várakozás, és nézelődés nélkül megteszi helyettünk.

Mondhatnám belenyugodva, hogy...és ez így van jól. De ebben a percben nem ezt érzem.

Még ha tudom is azt, hogy ha egy levélnek le kell hullania, az le is fog.

"már majdnem nagyon öreg vagy"

2010-11-13T05:22:00.000-08:00

Ágicccámé...mint a mai nap

2010-11-06T10:56:00.000-07:00

S.z.e.r.e.t.l.e.k !

meghallani a világ dallamát

2010-10-23T04:50:00.000-07:00

...because we all need a little help sometimes, someone to help us hear the music in the world. To remind us that it won't always be this way. That someone is out there, and that someone will find you. There are moments in our lives when we find ourselves at a crossroads. The choices we make in those moments can define the rest of our days. And, of course when faced with the unknown, most of us prefer to turn around and go back. The person you want to be does exist; somewhere on the other side of hard work and faith and belief. And, beyond the heartache and fear of what lies ahead.

I learned, that one moment, can change everything.

mi lett volna ha...

2010-10-12T12:41:00.000-07:00

van olyan, hogy mi lett volna ha..mert "azért mondtam mert...de már mindegy" és soha de soha nem tudjuk meg, hogy miért. meg a mi lett volna ha mi lett volna....sohse tudjuk meg...miért?! pedig olyan nagyon, nagyon szeretném tudni, hogy mi lett volna ha. A lengő ajtó ami kifele befele nyílik-csukódik, ami akkor is nyitottnak tűnik mikor zárva van és akkor is zártnak ha nyitva van, az az ajtó akkor nyitva van vagy zárva?! ha kinyitok egyet bezáródik egy másik? vagy fordítva?! vagy nem?!
soha nem tudjuk meg. mert mindig ott van a mi lett volna ha...

betűszavak vonzásában

2010-10-05T13:14:00.000-07:00

DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE
DEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDEPTEPPKEMEDE

DEPTEDEPTEDEPTEDE
DEDEDEDE...

egyébiránt

2010-10-04T11:27:00.000-07:00

"valóban nagyon sokat kibírsz."

2010-09-29T03:59:00.003-07:00

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel
és nyitott szemmel fogadd a vereséget,

a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.

/Veronica A.Schoffstall/

Köszönöm!

Akkor futunk amikor jól esik

2010-09-27T11:41:00.000-07:00

25. Plus Maraton
"Mi jó szurkolók vagyunk,
esőben is szurkolunk.
Ti meg jó futók vagytok,
maratont is lefuttok."

Ismét köszönöm az apró kezek munkásságát. Ez esetben százszor hangsúlyosabban.
Legközelebb a Coca Cola Női futógálán találkozunk.

Quelqu'un m'a dit

2010-09-07T04:20:00.000-07:00

Ennyi :)

2010-09-02T23:38:00.000-07:00

Akik mindig elkésnek

2010-07-12T09:31:00.000-07:00

Ady Endre
Akik mindig elkésnek

Mi mindig mindenről elkésünk,
mi biztosan messziről jövünk.
Fáradt, szomorú a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Halál,
lelkünk vörösen lángra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.

Mi mindig mindenről elkésünk,
késő az álmunk, a sikerünk,
révünk, nyugalmunk, ölelésünk,
mi mindig mindenről elkésünk.

nem fog mozdulni soha

2010-07-07T14:10:00.000-07:00

A héten leltem rá eme kincsre a nagyítás című folyóiratban. Jobban mondva annak a címlapján. akárhányszor olvasom el , olyan mintha a végére az lenne írva, olvass ismét...eszi magát belém...vagy magamból ettem ki...még nem tudom...

Horváth László Imre
Nem fog mozdulni soha

Igyekszem alig gondolni rád,
olyanok ezek a napok,
mint egy vers első sorai,
amiket talán kedvem szerint
kíhúzhatok.
Hiányzom neked?
Elképzelhetetlen, elképzelhető.
Minek kertem legszebb szobrába
beleszeretni, nem fog mozdulni soha,
marad ebben akifordult tartásban,
könyörgő tekintettel, mintha folyton
zavarban, tépelődve fordul félig el
tőlem a kő, fordul félig felém.
Néhány napig feléd
jártam a kertben, gyaloglásaim, időm
így igazítottam, a kocsmában
igyekeztelek komolyan venni,
körülöttünk mindig turistacsoport,
kis darabokat törtek le belőled, rád-
véstek obszcén rajzokat, monogramokat,
mittudomén. Mesélhetnék, próbáltam
is mesélni, hány szobrot törtem össze
és mennyi más lopott kavics nyomja a zsebem,
vagy, hogy nem akarlak hazavinni, nem is
a fölöslegességtől félek már, hanem, hogy
nagy nehezen csaka többi kődarab közé
helyezlek el, megint úgy ébredek, kerti
törpék csak a szerelem, kopott festék rajtuk
minden szavam, elvadult udvarban hevernek
a többi limlom között.

hm....

2010-06-29T14:17:00.000-07:00

ma este hazafele arra gondoltam, jó lenne tudni, hogy állnak a csillagjaim, mielőtt belevágok bármibe is. egyáltalán érdemes e....felnéztem az égre, egyetlen egy csillag fényeskedett az egész kobalt kék horizonton.

nem tudom, hogy ez most jót vagy rosszat jelent e.

2010-04-05T02:51:00.000-07:00

Boldog Nyulat !

kitavaszodott

2010-03-26T14:32:00.000-07:00

Végre!
Végre tavasz van. És ahogy előkerültek a kiskabátok, kiscipők, kispólók, kisszoknyák úgy előkerültek a mosolyok, kaccsintások és tavaszi kacérságok is.
Végre mosolyognak az emberek, nem tolják le egymást a buszokról, metrókról, kedvesen szólnak, bocsánatot kérnek ha fellöknek.
Végre tavasz van.
Megkaptam idei első egynéhány útközbeni mosolyát, és bókjait. Ez kell szerintem minden nőnek. És persze férfinak is. ;)Hogy igazán annak érezhesse magát ami.

Csak így tovább, tavaszodjunk! Viruljunk.

SNUFI

2010-03-16T14:02:00.000-07:00

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

2010-03-15T07:56:00.001-07:00

Segítséget kérek.

2010-02-26T07:57:00.000-08:00

A következő képeken néhány olyan ember látható akik megrövidítettek a kolleganőimet és engem több 10.000 forinttal. Ugyanis azt gondolták, hogy joguk van besétálni az üzletbe és zsebre tenni amit érnek. Szeretném megkérni a kedves olvasó közönségemet, hogy ha felismerik valamelyik embert a képeken kérem keressenek fel emailen a fod.anita@gmail.com címen vagy itt a blogon.

A maglódi auchan butikjaiban dorbézoltak jó kedvükben, úgy véljük a környékbeli települések valamelyikéről (maglód, ecser, gyömrő, pécel, vecsés, üllő vagy a XVII. kerület) jöhettek.

A második képen látható fiatalember ismertető jele, hogy a tarkója jobb oldalán van egy fehér folt.

Úgy gondolom, hogy ők nem megélhetési bűnözők, mert azok zsömlét lopnak, nem pedig több ezer forint értékben újságot.

Ha nem is tudjuk meg kik ők, remélem eléggé megszégyenítő így felkerülni az internetre ahhoz, hogy többet a lábukat be ne tegyék az üzletbe. És bár elkeserít, hogy senki nem fogja nekem vissza adni azokat a forintokat amiket ezek az emberek pofátlanul ki vettek a pénztárcámból, de remélem így mások figyelmét is fel tudtam hívni ezekre az arcokra.

Senkinek nincs joga elvenni a másét. És elvárom, hogy amíg én nem lopok mástól, más se tegye ezt velem szemben.

A segítséget előre is köszönöm, és ha alkalmatok nyílik minnél több felületre feltenni ezeket a képeket nagyon hálás leszek. Hogy aki csak látja ezeket az emberek vesse meg őket. Mert a szegénység nem szégyen, de lopni az. És bűn.

2010-02-24T14:46:00.000-08:00

Soha nem voltak előttem a szüleim olyan pédával amit én úgy vettem volna, hogy az alapján kerekítsem az életemet. Soha nem mondták, mutatták mit és hogyan kéne tennem. Ezért mindig kerestem magamnak egy alakot akit követhettem, akinek meg akartam felleni. Akitől elvártam, hogy legyenek elvárásai felém, aki mutatta merre menjek, milyen tempóban. És én ezeknek az elvárásoknak meg akartam felelni. Boldogan. Igyekeztem, törtem magam, iskola, munka stb. Aztán ahogy egyre jobban bele léptem az ÉLETBE, újabb és újabb jellemek jelentek meg, újabb nehézségekkel persze, de én meg akartam felelni. Most is van. Küzdök végeláthatatlanul.
Rájöttem, hogy ez a megfelelési kényszer nem az illetők irányába van. Sokkal inkább magam felé. Mert mindig kitűzök magam elé egy célt. Felteszem a mércét 1.50re, s ha sikerült megyek feljebb és feljebb... és már nem fogadom el magamtól, hogy alább menjen. Meguntam az elégséges osztályzatokat, elolvastam mégegyszer és közepesre vizsgáztam rájöttem tudok jóra is, és sikerült, és ha ez ment menni fog jobban is. Akkor már jelesre akarok. Amikor sikerült, beteljesült érzésem volt, és éreztem delejem teljében vagyok. S ha CSAk 4-es lett?!?! Óriásit csalódtam magamban. És pedig az elégséges már fényévre volt, meg sem ismert volna, én akkor is jobbat akartam. És emiatt haragudtam magamra. Mindig magasabbra teszem a saját elvárásaimat, olykor kisujj mozdítással, és van, hogy kínkeservesen, izzadságosan küzdök, hogy megfeleljek annak. Rá vetítem az illetőre. Ő a feladat. S bár rohadtul nem érdekel, hogy a többi ember mit gondol rólam, milyen véleménnyel van....de Ő! az mindennél fontosabb. Mert Ő a cél. És folyvást azt érzem, el kell érnem, hogy... És ha már azt elértem képes vagyok arra is... és azt is meg kell tennem... És miközben ebben a nagy küzdésben vagyok folyton azt érzem, annak akinek mutatom, 'Figyelj, én megtudom csinálni' nem felek meg. És egyre többet és többet vár el, és már beletörök, már megveszek azért, hogy elérjem, jó legyek neki... ez nem mindig sikerül... már nem érzem önmagam. Pocsékul érzem magam, mert elvesztem ebben a nagy háborúban. Tehetetlennek, gyengének érzem magam. Olyannak amilyennek nem akarom, és reszketek ettől. És még tovább küzdök, már mintha levegőt sem vennék úgy erőlködöm. Ő mit lát ebből?! 'Oké, próbálkozik...' Bármiről is legyen szó.

Hiába szeretnék a legjobb lenni a szemében, mivel azt látom, hogy nem megy, kiábrándulok saját magamból, és már néha én sem hiszem el, hogy képes vagyok rá. Hogyan tudnék megfelelni másoknak, ha saját magamnak nem tudok?! Ha folyvást jobb és jobb akarok lenni magamnál? Nem másoknál. Nem felül überelni valaki mást...én kérem szépen, nem akarok jobb lenni a a Deákné vásznánál... csupán saját magamnál. Hogy jó legyek. Neki. Magamutogatás lenne?! Vagy becs vágy? De kinek nem esik jól, ha azt mondják ' Ez igen!' És minden 'Ez igen' után én nagyon hálásan még jobb akarok lenni. És akkor csak neki. Hogy dagadhasson a melle.. 'az én tanítványom!' És nekem az ő büszkesége az újabb X centi a magasugró lécemen. Olyankor kettő percig elégedett vagyok magammal. Aztán jöhet a következő fok...

Most megint török bele egy küzdésbe... és bár tudom, érzem legbelül, hogy azért magában, csendben, a lelke mélyén már kicsikartam belőle egy 'Ez igen'-t, mégha kifele csak egy csendes megjegyzést '10-es skálán 8-as vagy' kaptam, és mellé egy hangosabb 'na végre' jut nekem megvetően, de mindebből, akkor is tudom, hogy lehet, hogy este azzal fekszem le, nem akarok holnap felkelni, és újra hadba szállni, hajnalban mikor megszólal az ébresztőm, mély levegőt veszek, és csak tolom még azt a lécet 1-1 centivel feljebb... Miért?! Mert mindenkinek szüksége van valamire amivel tolja előre az életét. Nekem, hogy megfeleljek magamnak. Mások szemén keresztül. A kiválasztott szemén keresztül.

Mert a többi nem érdekel.

"megfelelni.

Nem szerepben tetszelegni!
neem! - az nem nekem való.

csak próbálok, - próbálok
bele illeni a képbe
- a tiédbe, az övébe.

csak beleilleni

szeretve lenni.

ha csak picikét is.
Nem imádva! -
az túl zajos

csak csendben szeretve,
némán,- tekintettel ölelve

csak közel lenni

jónak lenni

hinni, jó, hogy vagyok
nem felesleges
… útban

ezen vagyok!
egy picit jó lenni akarok

én lenni

nem legyőzve
mindent mi én
inkább megmutatni azt.

hogy ne érjen szemből ítélet
várjátok meg míg valamit teszek!

mert szeretnék jó lenni

jó lenni,
… mindenkinek!"

Csak az én 'MINDENKIM'-nek. A többi vélemény lényegtelen. Csak a különös körültekintéssel kiválasztott vélemények számítanak. Nem az akarok lenni amit mások akarnak, hogy legyek, hanem az, akit én akarok magamból. Néha a legjobb, néha a legrosszabb. Sosem tökéletes. Létező. Legtöbbször különc, maga elvárásaival küzdő. Olykor pokróc, olykor plüss pulóver. Fura. De én! Aprócska én.

Szeretlek

2010-02-22T12:36:00.000-08:00

Miből lesz és mivé válik?

"A nagy szerelemből
Nem maradt meg semmi."

Örök kutatásaim egyik része, hogy miből lesz a vad mindent elsöprő szerelem, a kikiáltott és/vagy magunkba folytott, mindent eláruló és mindent magában titkoló "SZERETLEK".

Mitől lesz egyetlen pillantásból bármi mást maga alá gyűrő érzelemhalom? Egy személy a másiknak mindennél fontosabb, mitől tűnik fel egy picike kis folt egy másiknak a sokszázezer közül? Szóval miből lesz az az érzés amitől minden egyéb mionysznyi kis semmiségnek tűnik, s még az élet nagy gondjai is eltörpülnek mellette, és valami hihetetlen boldogság veszi át az uralmat az emberen. A mindennapokok mozdulatlan, unalmas ismétlődései mitől lesznek mégis másak, jobbak, elviselhetőbbek. Pillangós jókedv és egyszerre sírás és szomorúság. Mégis akárhogy is vesszük valami ilyesmi érzés van bennünk 'jó, hogy látlak, jó, hogy érzem valakinek fontos vagyok, valaki a figyel rám, engem, jó, hogy szenvedhetek miattad'.
És szenvedünk. És szeretünk. És lobbanunk. És rajongunk.

Aztán vagy beteljesedik vagy nem. De bármelyik esetet is nézzük mindegyikből az a végkifejlet származik, hogy a szerelem valamivé átváltozik, elmúlik, vagy átalakul. Azt mégcsak megértem, ha egy hosszabb kapcsolatban a lángoló szerelemből valami csendesebb szeretet, vagy megszokás lesz. De ha adott esetben nem beteljesedett szerelemről beszélünk vagy egy beteljesedett de szétszakadt szerelemről vagy valamiről ami akkor ott tiltott volt de mégis lángolt, vulkánként robbant...akkor az ... mivé lesz egyik pillanatról a másikra?
Hová lesz az odaadás, a figyelem?
Ha nem szerethetlek akkor gyűlölnöm kell téged?! Miért csak ez van a szerethetlek és a nem szerethetlek között?!

Ez egy feltétlen reflex minden emberben, hogyha nem szerethetlek téged teljes odaadással akkor bántalak, mert az nekem jó?!
És mert jobban ismerlek talán mindenki másnál, mert egy ideig a teljes figyelmem kellős közepe voltál és akkor mindent tudni akartam rólad, még az is érdekelt mikor, hányszor vettél egy percben levegőt, ezért úgy tudlak bántani mint senki más. És mert tudom, hogy egyetlen szavam felér egy egész támadással, kellőképpen meg tudlak bántani téged. Mert én tudom mi fáj neked, mitől félsz. És ezt ki is használom.
Miért bántjuk egymást ha nem tudjuk szeretni?!
Miért bántjuk egymást ha szeretjük?!

Nincs olyan ember az ismerettségi körömben aki ne így tenne, tett volna. Pedig ismerek jó embereket is. De mindenki...bevallom még én is ezt tettem. Ha nem szerethettem akkor sértegettem, vért szívtam, bántottam.

Miért nem találjuk a kettő között az arany középutat? És bár tény, ha két ember között már kialakult valami amiből egyszercsak kirobbant egy Szeretlek, akkor azután már nem lehet barátság, mert az egyik fél mindig többet akar mint a másik, de nem is kell, mert nekik már valami más van a kezükben, ami kiscit több mint a barátság, de éppen azzal kevesebb mint a szerelmeseké, a között a két ember között valami hihetetlen kapcsolat jött létre. Kellett, különben nincs szeretlek. Különben nem lehet. És ha ez a két ember egyszer ebbe a különös kapcsolatba került, akkor utána hová vész el mindaz amitől egyszer 'szerettelek'? Hová lett az a bizalom, megértés és tisztelet? És legfőképpen azt nem értem, ha egyszer tényleg két ember közé ékelődött egy őrült 'SZERETLEK' és előtte ismertük egymást akkor utána miért válik a két ember teljes idegenné egymás irányába? Miért hisszük, hogy megváltozott a másik? Miért vágunk a fejéhez olyat amit magunk is tudunk, hogy alaptalan? Hiszen ismerjük, ismertük, szerettük, és talán...még most is..csak túl emberek vagyunk hozzá?!
Hová lesz a Szeretlek?

Vagy ez az élet törvényének folyománya? Hogy ha egyszer kimondtam 'SZERETLEK' és te nem úgy fogadtad ahogy én azt vártam, vagy nem úgy folytatódott ahogy szerettem volna , vagy elfogyott kettőnk között egy híd, vagy...akkor nem tehetek semmi mást csak bánthatlak téged. Mert az legalább nekem jó. Legalább is addig amíg megteszem. Mert utána, tapasztalatból tudom, én érzem magam a legpocsékabbúl. De akkor, ott...persze jó volt nekem.

Vagy annyira emberek vagyunk, önzőek és magánzók, hogy igazából ebből a nagy nagy szerelemből is csak mindent magunknak akarunk és nem is érdekel a másik? Csak az számít mi mit érzünk? És ha nekünk jó..az a jó..a többi nem számít.
Vagy ez is csak egy 'fejhez vágás'? Hiszen tudom, hogy nem így van. De akkor mégis? Murphy törvénye, hogy ha egyszer szerettél akkor annak csak utálkozás lehet a folytatása? Ha elmúlt, megváltozott a fontosság akkor már nem is létezett? Vagy egyedül én vagyok ilyen kis 'senzi' és veszem észre, hogy akiktől azt kaptam szeretlek, azok mostanában emberszámba sem vesznek illetve ha mégis akkor csak sértegetnek, azzal amivel csak ők tudnak? Úgy ahogy csak ők tudnak?

Így az egész egyszer, többször kimondott, suttogott, érzett 'SZERETLEK' olyanná válik mintha tengerparti homokba rajzolnánk le....a következő hullám elsodorja...mintha ott sem lett volna. Pedig ezekből a gyönyörűséges emlékekből lesznek a legnagyobb szerelmek. A legszebb emlékei az embernek azok a pillanatok mikor azt mondják neki 'SZERETLEK'. Hiszen kinek nem az a legszebb szó amit a fülébe súgta valaha ha nem ez?! Akkor miért tesszük tönkre legszebb emlékeinket?!

"Sár. Sár és gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek."

Várom a folyomány folyományát, vagy ha bárki meg tudja nekem mondani hová lesz az a tisztelet és szeretet ami kiváltja belőlünk egyszer, hogy "SZERETLEK".

Megszoksz vagy megszöksz?!

2010-02-19T14:47:00.000-08:00

Ma felháborodtam. Akik ismernek közelebbről most megkérdeznék TE?! MIKOR NEM?! :) Hihetetlen igazságérzetem buzgó mócsingként duruzsolja ki magából a felháborodás minden morzsáját. És próbál ki állni magam illetve mások mellett kisebb nagyobb sikerrel. Legtöbbször persze hiába bírok minden igazsággal és joggal akkor is alul maradok ebben a kapitalista fél bürökrata (maga felé vízet hajtó malmu )rendszerben. Most a jogaim és kötelezettségeim bírásának lélektani határát csiszolta meg a néhány elmúlt évem. Erről néhány szóban. Csak csendben.

A jog fogalmát két értelemben használhatjuk, én most speciel az egyikről ejtenék egy-két szót, mégpedig azt amely jelenti a jogosultságot, az alanyi jogot (facultas agendi), tehát azt, hogy bizonyos személynek cselekvési lehetősége van.(Itt most nem mennék bele kigyalulni, hogy mit is rejt magában az, hogy 'bizonyos személyeknek', túl rövid itt a hely, hogy kifejtsem kinek miért van avagy nincsen, mitől jogképes vagy cselekvőképes. Önnön magamat a jogot jogosan jogképességem teljes tudatában gyakorlók közé teszem. (illetve tenném!) Jogosan. )
Visszatérve az előbbi deffinicióhoz ahol is kiemelném a legszebb és leglényegretörőbb részt, mégpedig, hogy "Lehetősége van". Szerintem ebben a meghatározásban ez itt a kiskapu. Ahogy minden törvényt ezt is azért alakították úgy ahogy, hogy kiskaput lehessen nyitni rajta. Itt bizony a lehetősége van foglalja magába. Bár lehet, hogy úgy kéne írni, hogy lehetősége lehet...

"A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg és a halállal szűnik meg." (alapesetben) Tulajdonképpen törvényadta alanyi jogom van minden jogomat gyakorolni. Amíg nem teszek olyat ami miatt megvonódik tőlem ez a jogom (is). Mind a magánéletben, mind a munkában, az életben jogom van az emberi méltósághoz. És annak megtartásához. És elviselni, hogy vannak kötelezettségeim amiket kötelező vagyok betartani. Persze, az, hogy alanyi jogom jogaimmal élni előássa azt a kis bakit, hogy a velem szemben álló félnek is lennének kötelezettségei, amiket illene betartani.
De mint tudjuk ez gyakran nem így van. Ilyenkor lép elő a legszebb jogom, mégpedig, hogy jogomban áll hallgatni.
Avagy megszoksz vagy megszöksz.
Mi meg szokunk..és gyakorta szo*unk. És nyeljuk le magunkban, hogy nekünk is vannak/lennének jogaink, és csak viseljük mások jogait. Mert nincs más. Mert kis csavaranyák vagyunk holmi hatalmas gépezetben, ami igaz, ezek nélkül a kis alkatrészek nélkül nem működne, de mindig lesznek friss és új darabok akiket ki lehet zsigerelni. És gyakorolni rajtuk istenadta jogaikat.
Nekem jogom van annyit és úgy dolgozni ahogy azt elvárják tőlem, és elviselhetem, hogy megszólnak, illetve akár ki is rúghatnak amiatt mert adott esetben felveszek egy telefont, mert nincs időm kiállni a munkából, és emelett elvégzem a feladatom, de arról nem beszél senki, hogy ugyanott eszem meg néhány óra lefolyása alatt az ebédemet mert arra nincs időm és LEHETŐSÉGEM hogy ebedelni félre üljek 10 percre. Nem. Ez nem szúrja a szemét senkinek. Ezekszerint a halállal elvett jogképességem egyes esetekben már akkor bekövetkezik, ha aláírom a munkaszerződésem? Akkor kétszer halunk meg? Még szerencse, hogy jogom van meghalni. És bár ezzel is olykor mások élnek, megnyugtat a tudat, hogy előbb vagy utóbb én (legalábbis jobb esetben ebben a jogtalanságban elfáradt szervezetemmel)dönthetek afelől, hogy élek e ezzel a felmentő jogommal. De addig is biztosan jogom van hallgatni, és elviselni, és dolgozni, és....

És persze tudom váltani kell, amilyenképpen lehet...de erről majd máskor. Most ez nyomta a lelkem. Ez kívánkozott ki!
...és mert jogom van írni éltem vele...

NŐ a baj

2010-02-18T09:17:00.000-08:00

Valami nőféreg rombol engem belülről. És olyasmikre vágyom mint ez:

És olyanok járnak a fejemben, mint ez:

Szóval ez az anti nő aki én vagyok rejteget magában még valakit, aki valami folytán mostanában kopogtat kifelé, hogy "Hééé, én is itt vagyok". És meg kell mondjam ez azért nem olyan jó dolog. Nekem nem.

2010-02-17T11:31:00.000-08:00

hol van a KEZDJÜNK MINDENT ELÖLRŐL gomb?

"elég egy apró tárgy"

2010-02-17T10:47:00.000-08:00

"de olyan igazi, mint Te vagy, nincs!"

az Igazi

2010-01-26T15:18:00.000-08:00

Míg gyerekek vagyunk jönnek mennek a barátok, jó barátok és legjobbak. Persze mindig van egy-egy kitüntetettebb, de mire felnövünk bizonyosan mindannyian elmondhatjuk, hogy volt 3-4 legjobb barátunk. S amikor visszatekintünk életünk egyes szakaszaira, mindig ott van az az egy meghatározó személyiség, akitől elválaszthatatlanok voltunk. És ezek olyan jó visszaemlékezések. Picit visszarepítenek a gondtalan gyermekkorunkba. (persze, tudom, hogy megannyi világméretű problémánk volt akkor is.:) )

Vannak megmaradó gyermekbarátságok, melyeket életben tartunk néhány levéllel, most már ugye a korszerű, modern technika segítségével email-ekkel, sms-ekkel, olykor telefonhívásokkal, és nagy ritkán sikeres személyes találkozásokkal, de ezen barátságok nagy része többnyire elmúlik,meghal, megszűnik lenni, hol költözés miatt, hol félreértések hol pedig jogos sérelmek miatt.

Milliónyit csalódtunk már, vesztettünk el igaznak hitt barátságokat, olyakat melyekre akkor úgy tekintettünk soha nem érnek véget. S lettek olyanok melyekre akkor azt gondoltuk soha nem is létezhetnek. Éles ellentéteinkből lettek legerősebb összekötőszálaink, és legszorosabb kötelékeinkből lettek legfájóbb sérelmeink. S szakításaink oka. Vagy egyszerűen elrontjuk...szerelemmel. Ami mint tudjuk még fogyóbb eszköz mint a barátság.

A rossz emlékeken túllépve azért kellenek ezek az élmények ahhoz, hogy felnőhessünk, mindenféle tapasztalatokat szerezzünk, hogy egymástól tanulhassunk. Hiszen társas lények vagyunk, még ha olykor ez nem is tűnik számunkra fontosnak.
Felnőttként ugyanígy vágyunk egy igaz barátra. Akire éjjel 2-kor rá telefonálhatunk, vagy egyszercsak bekopoghatunk hozzá ha bánt valami vagy világi jó dolog történt velünk és megosztanánk vele. De mikor már kinőttünk a cserfes gyermekkorból olyan furán hangzik a szánkból: Te vagy a legjobb barátom. És...valljuk be... nem is mondjuk ki annyiszor ahányszor kellene. És gyakorta már egy elveszett barátság emlékekor jövünk rá: hiszen, nekem Ő volt a legjobb barátom.

Amikor hiányoznak a beszélgetések, a veszekedések, a találkozások, ölelések, érintések, azok a félszavak, melyek másoknak semmit nem mondanak, és azok a csendben eltöltött percek melyekben úgy értettük egymás némaságát mint soha, senki más.

Miért van az, hogy egyes barátainknak ki tudjuk mondani mennyire fontosak nekünk, másoknak meg nem? Miért van, hogy csak már mikor valami elmúlt akkor jövünk rá mekkora részt foglalt el az életünkben? Miért van, hogy becsapnak minket és mi becsapunk? Hogy fájdalmat okoznak és okozunk? És mitől leszel Te fontosabb nekem mint bárki más?
Ez is csak kémia?! Amikor a sokszázezer emberből aki szembe jön velünk kiválasztjuk egymást. Vagy a véletlen választ ki minket egymásnak.

Margery Williams: Bársony-nyuszi és bőrlovacska című kis történetében tökéletesen leírja mindazt amit az igaziságról gondolok.

"Volt egyszer egy bársony nyúl. Eleinte igazán pompásan nézett ki. Duci volt és puha, épp amilyennek egy nyúlnak lennie kell; a bundája barna-fehér pöttyös volt, a bajsza igazi cérna és a füle rózsaszín szaténnal szegélyezve.
Karácsony reggelén, ahogy a Fiú zoknijában ült, egy magyal ágacskával a mancsai közt, a hatás elbűvölő volt.

Más dolgok is voltak a zokniban. Mogyoró, narancsok
és egy játékmozdony, és csokis mandula és egy felhúzható egér, de a Nyuszi volt a legjobb mind közül. Legalább két órán át szeretgette a Fiú, aztán Nagynénik és Nagybácsik jöttek vacsorára és a csomagolópapírok hangosan suhogtak és kibomlottak az ajándékok és a nagy izgalomban a Bársony Nyuszit elfeledték.
Sokáig a játékszekrényben vagy a padlón élt és nem igazán gondolt rá senki. Természetéből adódóan félénk volt és mivel csak bársonyból készült, néhány drágább játék eléggé elnyomta. A mechanikus játékok mindig felsőbbrendűek voltak és lenéztek mindenkit;
tele voltak modern ötletekkel és úgy tettek, mintha valódiak lennének. A hajómakett, aki két karácsonyt is megélt és a festése jócskán megkopott,
átvette tőlük a hangnemet és sohasem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy az árbócozatának technikájára utaljon. A Nyuszi nem adhatta
ki magát semmiféle makettnek, mert nem is tudta, hogy igazi nyulak
léteztek; azt gondolta, hogy mind fűrészporral vannak kitömve, mint ő
maga, és tudta, hogy a fűrészpor divatjátmúlt, ezért nem illik modern
körökben emlegetni. Még Timothy (a fa oroszlán, akit veterán katonák
állítottak össze és szélesebb látókörűnek kellett volna lennie)
is elkapatta magát és úgy tett, mint akinek kormányzati kapcsolatai
vannak. A szegény kis Nyuszi jelentéktelennek és mindennapinak érezte
magát közöttük, a Bőr Lovacska volt az egyetlen, aki kedves volt vele.
A Bőr Lovacska sokkal régebben élt a gyerekszobában, mint a többiek. Annyira öreg volt, hogy a barna bundája foltokban kikopott és látszottak a varrások alatta, ráadásul a farkából a legtöbb szőrszálat kihúzták, hogy gyönysort fűzzenek rá. Bölcs volt, hiszen látta a gépesített játékok
sikerét, ahogy megérkeznek, dicsekszenek és hencegnek, azután ahogy elmúlnak, amikor egytől-egyig eltörik bennük a főalkatrész, és tudta, hogy ők csak játékok és soha semmi más nem lehet belőlük. Mivel a gyerekszoba varázsa nagyon fura és csodálatos, csak az olyan öreg, bölcs és tapasztalt játékok érthették meg, mint a Bőr Lovacska.

"- Mi az, hogy
"igazi"?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor
egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
- Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy ,,igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte
Bőr-lovacska. - Az, hogy ,,igazi" vagy az csak úgy, váratlanul történik
veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged , akkor attól
leszel igazi. - Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta
az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy
fáj. - Hogy történik ez?
Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak?
Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. "
- Akkor te Valódi vagy? - kérdezte a Nyuszi, aztán azt kívánta, bár ne kérdezte volna. Azt gondolta, hogy a Bőr Lovacska talán érzékeny, de ő csak mosolygott. - A Fiú nagybátyja változtatott Valódivá - mondta - nagyon sok évvel ezelőtt. Amint Valódivá válsz, nem lehetsz többé nem igazi. Örökké tart. A Nyuszi felsóhajtott. Azt gondolta, hogy túl sokáig fog tartani, mire megtörténik a varázslat, mire Valódi lesz. Valódi szeretett volna lenni, hogy tudja milyen is az, bár az érzés, hogy összeesett lesz és kipottyan a szeme szomorúan hangzott. Azt kívánta, hogy anélkül váljon Valódivá, hogy ezek a kényelmetlenségek megesnének vele. Volt egy ember, akit Dadusnak neveztek, aki a gyerekszobát irányította. Néha nem törődött vele, hogy a játékok
szanaszét hevernek, máskor pedig, mint egy szélvihar, végigsöpört a szobán és betuszkolta őket szekrényekbe. Úgy hívta, hogy "rendrakás", amit mindenki utált, különösen a fém játékok. A Nyuszit annyira nem
érdekelte, ugyanis amikor eldobták, mindig puhán landolt. Egy este, mikor a Fiú ágyba készülődött, nem találta a porcelánkutyát, aki mindig vele aludt. A Dadus sietett és nyűgnek érezte, hogy porcelánkutyára vadásszon lefekvés idején, úgyhogy csak szétnézett, meglátta a nyitott
szekrényajtót és gyorsan odament. - Tessék, - mondta - itt a régi Nyuszid. Ő majd alszik veled. - az egyik fülénél fogva kirángatta a Nyuszit a szekrényből és a Fiú karjai közé tette. Aznap, és még sok
éjszakán keresztül a Bársony Nyuszi a Fiú ágyában aludt. Eleinte
igen kényelmetlennek érezte, mert a Fiú nagyon erősen ölelte, máskor
pedig annyira bedugta a párna alá, hogy a Nyuszi alig kapott levegőt. És
hiányoztak neki a hosszú holdvilágos órák, amikor az egész házban csend volt és a Bőr Lovacskával beszélgetett. Később aztán megkedvelte
a dolgot, mert a Fiú beszélt hozzá és járatokat csinált neki az
ágyneműben, amiről azt állította, hogy az igazi nyulak olyanokban
laknak. Pompás közös játékokat játszottak suttogva, mikor a Dadus már
kiment vacsorázni és a kandallópárkányon égve hagyta az éjjeli fényt.
Aztán amikor a Fiú elaludt, a Nyuszi odabújt a pici, meleg állához és
álmodott, miközben a Fiú karjai egész éjszaka ölelték. Az idő telt és a kis Nyuszi nagyon boldog volt. Annyira boldog, hogy észre se
vette, ahogy a szép bársony szőre egyre kopottabb és kopottabb lett, a
farka kishíján leszakadt és az orráról lekopott a rózsaszín festék, ahol
a Fiú puszit szokott neki adni. Aznap éjszaka a Kisfiú egy másik szobában aludt egy új nyuszival. Selymes, puha nyuszi volt ez is,
fehér plüssből, igazi gyöngyszemekkel, de a Kisfiú túl izgatott volt
megfelelően vigyázni rá. Hiszen ő holnap reggel a tengerpartra
utazik! Ez már maga annyira izgalmas tény volt, hogy gondolni sem volt
képes másra. Mialatt Kisfiú álomba merült, és a tengerpartról álmodott, Bársony Nyuszi a régi könyvek között feküdt a sarokban a tyúkól mögött a sufniban és nagyon magányosnak érezte magát. A szemét szanaszét
maradt, így egy kevés izgés-mozgással felszínre tudott keveredni közötte és kidugta a fejét. Megborzongott egy picit: vele mindig jól bántak, és
puha ágyakban aludt, míg most... Eddigre már a sok ölelgetéstől
elvékonyodott a bundája, foszlott és kopott volt több helyen is: nem igazán tudta már őt védeni. Magától nem messze megpillantotta a sűrű
málnaágakat, amelyek már jó magasra nőttek, és alattuk csodás dzsungel lett – mennyire csodás árnyékot nyújtottak ezek a játékhoz
Kisfiúval! Azokon a rég elmúlt csodás reggeleken…. Eszébe jutottak
azok a hosszú napsütéses órák is a kertben – mennyire boldog volt akkor! – és nagy szomorúság ereszkedett a szívére. Elsuhantak ezek az emlékek a szeme előtt: egyik szebb volt, mint a másik: a tündérlátta kuckók a virágágyásban, a csendes esték az erdőben, amikor feküdt a
páfrány alatt és apró hangyák gyalogoltak át a bársony fülén, és
az első gyönyörű nap, amikor ráébredt, hogy ő Igazivá vált. Lovacskára
is gondolt, milyen bölcs és kedves is volt ő is, és mindaz a sok szép
dolog is, amit tőle hallott! „Vajon miért történik az, hogy megszeretnek
minket és Igazivá válunk, ha ez lesz a vége a dolognak?” – futott
át rajta a gondolat hirtelen. Sóhajtott, aztán egy könnycsepp,
egy igazi könnycsepp gördült le a pici, kopottas bársony orrocskáján, és
leesett a földre. Aztán egy nagyon furcsa dolog történt. Ott, ahova a
könnycsepp leesett, egy virág nőtt ki a földből, egy csodálatos
virág, amelyhez foghatót Bársony Nyuszi sosem látott még a kertben.
Karcsú, smaragdzöld levelei voltak, a levelei közepén pedig egy
aranyszínű virág tündökölt. Annyira szép volt, hogy Nyuszi hirtelen
elfelejtette a sírást, csak csendben feküdt a szeméthalmon és nézte a
virágot. Egyszercsak a virág kinyílt és a közepéből előlépett egy tündér.
Ő egészen biztosan a világ legszebb tündére volt. A ruhája gyöngyökből és harmatcseppekből állt, virágkoszorú volt a nyakán és a hajában, az arca pedig szebb volt, mint a világ legszebb virágja. A tündér odament Bársony Nyuszihoz, lehajolt hozzá és a kezébe vette, majd puszit yomott a Nyuszi orrára, amely még nedves volt a sírástól. „Kis Bársony Nyuszi!” – szólt a Tündér – tudod, hogy én ki vagyok?” Nyuszi ránézett, és úgy tűnt neki, mintha már látta volna valahol, de igazán nem tudta elidézni, hol. "Én vagyok az óvoda tündére”- mondta a Tündér. „Én vigyázok
mindazon játékokra, amelyeket a gyerekek valaha a szívükbe zártak. Amikor megöregszenek és elkopnak, és a gyerekeknek már nincs szükségük rájuk, akkor eljövök értük, és magammal viszem őket, hogy tényleg Igazivá válhassanak.” „Eddig nem is voltam Igazi?” – kérdezte a Nyuszi. „Igazi voltál – de csak a Ksifiúnak, mert ő szeretett téged.
Mostantól kezdve mindenki számára Igazi leszel, aki csak meglát téged.” Ezzel a Tündér magához ölelte a Nyuszit, és elrepült vele a
fák közé. Ekkor már szinte világos volt, a Hold is feljött az égre. Az
egész erdő gyönyörű éjszakai színekben pompázott, a páfrány
levelei is ezüstösen csillogtak. Egy tisztáson a fák között a vadnyulak épp táncoltak az árnyékukkal a bársonyos füvön. Amikor Tündért megpillantották, abbahagyták a táncot és köréje gyűltek. „Hoztam nektek egy új játszópajtást!” – mondta a Tündér. „Legyetek vele nagyon kedvesek, és tanítsatok meg neki mindent, amit tudnia kell a Nyusziföldről, mert ezentúl ő itt fog élni veletek!” Majd újra megpuszilta Nyuszit és letette a fűre. „Fuss és játssz, Bársony Nyuszi!” - mondta.
De a Nyuszi csak csendben ült és nem mozdult meg. Ahogy meglátta a vadnyulakat táncolni, hirtelen eszébe jutott, hogy neki nincs is hátsó lába, és nem akart újra hátrapillantani, hogy meggyőződjön róla, hogy az ő hátsó része egy darabból áll össze – lábak nélkül. Nem tudott róla tehát, hogy amikor a Tündér legutoljára megpuszilta, valami örökre megváltozott. Így is ült volna akár az idők végezetéig is, túl bátortalanul ahhoz, hogy megmozduljon, ha hirtelen nem száll valami az orrára. Ekkor azonban ő minden gondolkodás nélkül előhúzta a hátsó lábát,
hogy elzavarja azt a valamit onnan. Akkor hirtelen rájött, hogy hiszen neki vannak hátsó lábai! Kopott, elhanyagolt bársony helyett barna szőre van, puha és csillogó, fülei egymást csapkodják, ha megrázza őket, a bajusza pedig olyan hosszú, hogy egészen a fűig leér! Nagyot szökkent örömében, hogy ilyen nagyszerű lábai vannak, majd mintha puskából lőtték volna ki: szaladt körbe a tisztáson, pörgött, forgott, ugrált, ahogy a többi nyúl is tette. Mire teljesen megtelt a szíve az örömmel, és megállt egy pillanatra, Tündért hiába kereste, addigra már elment. Ő végre nyúl volt, igazi, valódi nyúl, aki nyulakkal él együtt az otthonukban!
Elmúlt az ősz, majd a tél is. Amikor beköszöntött a tavasz, és napsütéses, meleg idő lett, Kisfiú újra kimehetett játszani a kiserdőbe a ház mögé. Egy nap, amikor ott játszott, észrevette, hogy két nyuszi kukucskál rá a páfrány mögül. Az egyikük teljesen barna volt, a másiknak pedig érdekes pöttyök voltak a bundájában, amelyek mintha nagyon régről származnának. A pici, puha orra és a fekete szemei
valahogy nagyon ismerősnek tűntek… „Nahát, ez a nyuszi teljesen úgy néz ki, mint az én régi Bársony Nyuszim, amit akkor vesztettem el, amikor skarlátos voltam!” –mondta magában a Kisfiú. De sohasem tudta meg valójában, hogy igen, ez a nyuszi tényleg az ő Bársony Nyuszija, aki visszajött, hogy újra láthassa a Kisfiút, aki Igazivá szerette őt."

Minden érzeményem benne van. Szeretem. Ezért szeretettel adom neked valaha volt, és valaha is lesz igazimnak!

új év

2010-01-18T11:36:00.000-08:00

fura évre fura lezárás-kezdés.
.
Nekem az új év nem január elsejével kezdődött, picivel korábban.
December 24-én este. A szenteste hozta nekem az újévet, s még ha számomra nem is volt akkor ott semmi a fa alatt, én mégis találtam magamnak valamit. S azóta tényleg új évet írok. Mintha nem csak annyiban lenne más ez az év mint az ó, hogy más számot vések nap mint nap az ezresek mögé. Mintha megtalálnának egyes szavak, amik eddig nem jöttek felém, mintha egyáltalán jönnének vele adott pillantások, melyekben mintha már nem érezném a gyűlöletet szagát. Mintha megtanultam volna újra hallani a nevem azon a nyelven amin jó ideje nem beszéltem. Mintha ... összetört volna egy üvegfal előlem, ami 6 éve emelkedett körém. Mintha...

...de majd meglátjuk milyen lesz az új év, s valóban új lesz e, vagy csak pillanatnyi képzavar volt.

Boldog Új Évet mindenkinek, így január vége fele.

halálérzés

2009-12-17T14:12:00.000-08:00

Meghalni olyan lehet, mint egy álmatlan éjszaka után hajnalban felriadni, arra hogy menni kell dolgozni, és elaludtunk, majd rá eszmélni, hogy mégsem, még van pár percünk és visszaalszunk.
Na, az a pillanat amikor visszaalszik az ember, az olyan lehet...

van láthatatlan könny a két szememen...

2009-12-10T15:12:00.000-08:00

hát nem gyönyörű?!?

2009-11-23T08:47:00.000-08:00

Köszönöm!

Így zenéltek Ti

2009-11-19T08:09:00.000-08:00

Ágicccámszülinap

2009-11-09T14:54:00.000-08:00

2009.november 6. péntek

Köszönöm, hogy ismét köszönthettelek szülinapodon!!!

Szeretlek!

rájöttem mi a hobbim...

2009-11-02T10:52:00.000-08:00

...végzettség gyűjtő vagyok...mániákus tanuló...beteges vizsgázó... :)

ez vajh, gyógyítható?! ha van is rá ellenszer én nem kérem.

:D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :) :D :)

Bohém rapszódia a magyar torokból

2009-10-16T13:38:00.000-07:00

. o O Vannak közöttünk csodák O o .

Több milliós végkielégítések kontra nettó 70.000Ft-os havi bérek

2009-09-17T09:14:00.000-07:00

Mikor elöször hallottam nem hittem a fülemnek. Másodjára már azt hittem a szemem is káprázik. Aztán derült ki szépen, hogy nem csak, hogy meg kapta a mintegy 100 milliós végkielégítését, de az elbocsátása utána továbbra is maradt a kötelékben, holmi havi 4 milliós fizetésért. Meg, hogy a fiát is felvették, s szolgálati lakást kapott.
Valószínűsítem a 100 milliós végkielégítéséből nem telt neki arra, hogy vegyen egy saját lakást a fiának. Sajnálom szegényeket, lehet, hogy létrehozok egy alapítványt a megsegítésükre. Persze csak az egyik szabadnapomon.

Akkor szemezgessünk egy keveset, a teljesség igénye nélkül:

-A 4-es metrót építő társaság ügyvezetője a több mint 8 milliós havi fizetésével többet keres mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke.
-A Fővárosi Vízművek Zrt. vezérigazgatójának több mint 1,6 millió forintos havi fizetés és 100 százalékos prémium jár.
-A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.-nél a vezérigazgató valamivel több mint 2 millió forintos havi fizetést és 30 százalékos prémiumot kap. Az egyik helyettese 1,5 millió forintot keres 30 százalékos prémiummal.

Szép kis társaság ez.
Mostanában úgy repkednek ezek az összegek, mintha egyszerűen csak egy monopolyt játszanánk. Ahol mi vagyunk azok a picike kis sohasem látott lények akik fizetnek mert rossz mezőre léptek, s a többieknek meg dagad a zsebük

Repkednek a milliók. Irritálóan magas számokkal dobálóznak. Pedig nem is csak a Szerencsejáték Zrt.-ről beszélünk.

A prémiumok, jutalékok, és alapfizetés (bár számomra ebben a számkörben az alapfizetés szó már nem állja meg a helyét) mellett nyelvi, utazási, étkezési utalványokat vesznek fel. Én meg örülhetek, ha legalább megkérdezhetem, hogy esetleg étkezési utalványt kapok e?!

A BKV kölcsönt kér az államtól, mert NINCS ELÉG PÉNZE. Hosszútávú hitelre megkapják. Persze, aztán majd nézhetjük, hogy fizetik vissza. De manapság már 90.000Ft-os bank tartozás fejében elveszik a több milliós házat, lákast mások feje fölül.

Kérdem én… pusztán gyermeki naivságból, és józan PARASZTI ésszel gondolkodva, ha esetleg nem ekkora béreket és végkielégítéseket osztanának ki, s ezt az egész jutalmazási rendszert picikét átalakítanák, nem lehetne azt a megmaradt összeget átcsoportosítani?! Hogy a lerobbant buszokat, metró szerelvényeket felújjíthassák? De a szájuk kurva nagy. Ha nem veszem meg a 350Ft-os buszjegyet hanem megpróbálom a legolcsóbban kihozni és szakaszjeggyel utazom, akkor megbüntetnek 12.000Ft-ra. És még jól jártam, ha kifizetem.
A járatok pontatlansága miatt kénytelen vagyok az egy órával korábbi buszhoz kimenni, hogy beérjek időben a munkahelyemre. Ami pedig busszal 8percre, gyalog 40percre van tőlem. És ha mégis sikerül időben ideérnie akkor a következő megállóból nem tudunk tovább menni, mert a a közel 12%-os emelkedőn nem tud felmenni a busz.
De én azért megveszem azt a szemét buszjegyet, és szorgalmasan lyukasztok. Hogy legyen miből végkielégítést osztagatniuk.

Mennyivel dolgoznak ezek az emberek többet nálam? Mennyivel tudnak többet? Mennyivel érnek többet? Van egy egyetemi végzettségük? Főiskolai? Igaz, én 25 évesen egy egyszerű felsőfokú végzettséggel heti 5 nap alatt csak 65 órát dolgozom le, minden tudásommal, és energiámmal, hogy megtartsam az állásomat. És minden megmaradt erőmmel azon dolgozom, nehogy lebetegedjek, mert aztán csak nézhetnék, hogy mire felépülök a betegállományomból, már nem lenne hová visszamennem. Nem hibázhatok munka közben mert azt a pénztárcám, és az állásom bánja. Hogy lehetséges az, hogy mások meg a rossz munkájukkal cirka SZÁZHARMINCHÁROMSZOR többet keresnek nálam. És a magamfajta embereknél, akik napi 10-12-14 órákat dolgoznak le éhbérért. Csak mert a MUSZÁJ NAGY ÚR!
Ők, vajon tudják e mi is az a muszáj?!
Vérlázító.
Persze nyomoromban büszke is vagyok magamra, hogy mindamellett, hogy hó végén számolnom kell az aprópénzt, hogy a lakbéren túl bele férjen még egy kis „EXTRA” , ami leginkább azt jelenti, hogy talán még a külön nyelvóráimat is ki tudom fizetni, és fizetésig megvehetem a buszjegyeket, hogy közlekedni tudjak ebben az ócska városban, még mindig el tudom mondani magamról, én nem lopom mások pénzét.
Egyetlen egy hónapra cserélnék bármelyikkel. És még azt is elképzelem, hogy azt a munkát amit ők csinálnak, úgy ahogy ők, vagy talán egy picit jobban is, lelkiismeretesebben, én is megcsinálnám. De ők, vajon helytállnának e az én munkahelyemen? Vajon elmondhatná e, hogy napi szinten van 500Ft jatt a kasszájában? Nekem egyetlen hónap elég lenne, hogy nem csak a saját , de 2 családtagom életét is jobbá tegyem abból a fizetésből. És akkor sem fájna megállnom az örs vezér téri aluljáróban a hajléktalannak megvenni a kannás borát. Ahogy most sem fáj, pedig 70.000Ft-ból élek másod magammal. Tisztességesen.

Várom annak a jelentkezését aki meri vállalni, hogy egy hónapig cserél velem. Én az ő munkáját végzem, ő az enyémet. Egy hónapig próbáljon meg élni, úgy ahogy mi, kisemberek tengetjük mindennapi életünket. Havi 70.000Ft-ból, heti változó 5 nap, hajnali fél6-os keléssel, este 21-óráig munkával.
Lehet jelentkezni! A 154 centimmel bátran kihívom az ÉLET nevű párbajra.

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy 24. Nike félmaraton

2009-09-10T10:50:00.000-07:00

Az úgy kezdődött, hogy egyszer csak reggel 7kor elkezdtünk összegyűlni... aztán délután 1-kor szétszéledtünk.
Na jó, azért a két időpont között eltelt 5-6 órát, dolgosan, munkával töltöttük el. Legálisan futtattunk párezer embert, és együtt voltunk jókedvben, kacagásban , mert az jó.

Hát....itt a vége...fuss el véle.

Ismételten köszönöm a segítséget, október 4-én találkozunk a Spar maratonon.

soksokninapuszik

Nincs kedvem

2009-08-17T13:45:00.000-07:00

.
.
.
.
NINCS
.
.
.
.

Álláskeresés miért kell egyet jelentsen a tisztességesség és a méltóság elvesztésével?!

2009-08-11T15:24:00.000-07:00

Aktív álláskeresőként is igényem van megtartani magam annak aki akkor vagyok amikor napra nap van állandó munkahelyem. Van méltóságom, amit a munkakeresés során valahogy szeretnének kiölni belőlem. Ember vagyok, nem egy tárgy, nem munkatáborba szeretnék menni, s még ez az átkozott kapitalista világ sem kényszeríthet arra senkit, hogy emberi méltóságát adja cserébe egy munkahelyért. Ha nincs méltóságunk mink marad? Azért élünk, hogy dolgozzunk? Vagy azért dolgozunk, hogy éljünk? Munkaerőpiac látkép dióhélyban 2009. :
Légy 23-30 közötti, fiatal-fiatalos pályakezdő, minimum 6 év tapasztalattal, beszélj minimum
2 idegen nyelven, de ha 3-4 az még jobb, nem számít, ha magyarul nem tudsz helyesen az a lényeg, hogy az angolod kommunikatív legyen. Legyen érettségid, diplomád, különböző szakmai végzettséged, lehetőleg ezek is felsőszintűek, de mindemellett a fizetési elvárásod legyen egy 8 elemit végzetté. S ha teheted inkább ne is közöld, hogy több diplomás vagy, megy túlképzetté válsz. Ne legyenek juttatási igényeid örülj, hogy lesz egy állásod, talán még be is jelentenek, esetleg alapbéres fizetéssel, és nem jutalékokért kell napi szinten a hozzád hasonlóan szarban lévő emberekre tukmálnod egy „higgye el, magának szüksége van 75.000Ft-ért erre a remek serpenyőre” terméket. Esetleg még miközben kileheled a munkáltatód ’megélhetéséért’ a lelked is napi 9-10-12 órában, mert, hol van már a napi 8 órás munkaidő, heti 6 munkanappal, talán nem küldenek el azért mert van valaki, aki kevesebbért is elvállalja ugyanazt a munkát. Nincs hétvége, szabadnapjaid meg megbeszélés tárgyát képzik. Nem lehetsz beteg, mert attól kell tartanod mire vissza mész addigra már valaki más ül a székedben. Ettől az állandóan nyomasztó gondolattól persze mindig gyomorgörcsöd van. Az állásinterjúkon más hangzik el, mint ami valójában fedi a munkakört. Primitiv álláshírdetések, nem is értem, hogy kerülhetnek ki a hírdetőkbe akár interneten akár újságban. Irodai munka hírdetésbe rejtett perverziók. S csodálkoznak, hogy nem merek egyedül elmenni egy olyan állásinterjúra amikor egy étterembe, kávézóba invitálnak. Néhány évvel ezelőtt nem volt ezzel problémám, nem féltem, hogy lehet, hogy nem jövök vissza mert bevágnak egy furgonba és kivisznek olaszországba ’táncosnőnek’. Olyan munkalehetőséget ajánlanak ahol hazudnod kell embertársaidnak. Ahol le kell húzni őket, holott tudod, hogy minden összekuporgatott pénzét készül most odaadni neked. Az interjúkon úgy beszélnek az emberrel mintha valami felsőbbrendő lény leszármazottjai lennének. 99 elküldött jelentkezésből örülhetsz, ha 3 ra reagálnak. És az interjún közlik, hogy mivel közel 200 jelentkező van, csak a nyertest értesítik, hát mit képzelek én, majd még elküldenek még 199 e-mailt. Tényleg nem tudom mit képzelek, hogy ha azt hiszem az asszisztensnek éppen van annyi ideje, hogy 3szor oda klikkeljen, címlistába vegyen pár nevet, és egyetlen levelet egyszer megfogalmazzon, majd elküldjön mindenkinek- ingyen. Külön tetszenek még a „dolgozni akarsz?! fizess” féle állásajánlatok is. Meg az interjúkon elhangzó olyan kérdések amiket egyszerűen nem tudom, hogy van egyeseknek arcuk megkérdezni. Mint például, a fel nem tehető kérdések, amiket szépen barátságosan felöltöztetnek: van párja? és, hogy vannak? lefordítva: mikor szeretne gyermeket szülni?vagy az egyedül él? lefordítva: van gyermeke?

El akarják venni minden méltóságunkat és tisztességes érzésünket. Csapj be mindenkit -én is ebből élek. Verj át minden embert - mert neked jobb lesz ettől.
Hát nekem nem lesz jobb attól ha egy idős nénikét meggyőzök arról, hogy neki 300ezres bunzenégőre van szüksége, és ne tessék aggódni, van hitel, meg részletfizetés is. Tudom, hogy pénzből élek, de vannak olyan dolgok amiket nem visel jól a lelkem. És nem fogom ezt a hozzáállásomat eldobni, semmilyen sokat ígérő állás miatt. Nem, nem válogatok, én egyszerűen csak dolgozni szeretnék tisztességesen, és mindemellett ember maradni, teljes méltóságomban. És végig sétálni úgy az utcán, hogy nem köpködnek meg.

Ő AZ

2009-07-23T09:14:00.000-07:00

Az érettségi ehhez képest bakfitty volt...

Már de....

Még nem hiszem el...

2009-07-20T12:25:00.000-07:00

Még nem hiszem el, hogy vége. Igaz láttam, s fogtam már de igazán valós akkor lesz ha kezemben lesznek a bizonyítványok, és haza hozhatom magammal.

Addig is.... összecsomagoltam és elpakoltam a holmikat...de... még nem hiszem el....

Legújjabb lövéseim

2009-07-20T06:18:00.001-07:00

A kedvenc virágom!

"A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja."

Mosolyszirmok!

Fogas kérdés

2009-07-14T11:50:00.000-07:00

nem tudom, hogy melyik rosszabb.

Eddig napokon keresztül fájt a bölcsességfogam. örjítően, kegyetlenül, elmondhatatlanul. szerintem nincs is olyan szó amely tökéletesen körbe tudná írni azt az érzést mikor az ember foga fáj. Olyan agyba nyilalóan, csontsercegőn, mikor már az ember azon gondolkodik tényleg él azzal a felajánlással, hogy jól arcbagyűrjék, hátha kiesik, vagy éppen azon töri a fejét illetve próbálkozik azzal, hogy önnön kezével kiakarja szakítani magából a fájdalom okozóját.

Higgyjétek el. Amennyiben nem tejfogról van szó, sajnos nem tudjuk kirántani magunknak.

Próbáltam!

Múlthét szerda óta se alvás, se evés, se tanulás , se ébren levés. Tegnap 1 óra alatt megszabadítottak tőle. Ma az arcom dagadt, a fogam-helye, az állkapcsom, az arcom, a fejem, a szájpadlásom, a nyelvem hasonlóan fáj mint előtte az egyszáll fogam, a számat éppen akkorára tudom kinyitni, hogy egy kiskanál beférjen a levessel amit le tudok nyomni. Szintén se evés, se ivás, se tanulás, se alvás...se ébrenlét.... az elmúlt 6 nap alatt annyi fájdalomcsillapítót vettem be, hogy minden gond nélkül lefűrészelhetnék az egyik karomat, észre sem venném...de a fogam-helye....az fáj....

S ha mindez nem lenne elég......csütörtökön szóbeli vizsgák!!!

Még az ellenségemnek sem kívánom ezt.

Ágicccaaa's day!

2009-07-06T09:47:00.000-07:00

'Elballagott' Debrecen legszebb és legokosabb lánya :) apró kis könyvével melyen Diploma felirat biggyed és jókora tudással. Elünnepeltük családilag a zárást és az osztót. :) Megsétáltuk Debrecentet megint, ettünk fagyit, megismerődtünk Ágicca családjával végre, nem csak szóbeli és fényképi ismerettséggel, majd vidáman hazafele vettük utunkat. Bizony pest fele - hazafele. Merthogy már mindannyian pestiek vagyunk. :) Ami egyet jelent azzal, hogy több nap mit Ágicccával tölthetek. :) ISMÉT! Egy újabb nyár. És tervek. Már vannak. És és ésésésés.... már csak nekem kell levizsgáznom...

2009-06-21T08:36:00.001-07:00

Újabb számszerű -továbbtovább- adatok

Pénzügy 3

Statisztika 4

Access 4

Házipénztár 5

Készletgazdálkodástan 5

Iratkezelés 5

brrrr.....

MÁÁÁÁR CSAK EEEEGY HÓÓÓÓNAP!

Pamacs hálótársat kapott május 23.

2009-06-21T08:25:00.000-07:00

Pamacsnyuszi alias Gülükevitorlásfőrosszcsontbajkeverő főuralkodásába bekerült egy picike szőrcsomag-Picúr.

Az első ellentétekkel teli napok után hamar összebarátkozódtak az én kis szőrcsimbókjaim. Mostmár egy ágyban alszanak :D És együtt forralják ellenem a nagy világuralomra töréses terveiket-vagyis-hogyan lehet minnél rövidebb idő alatt az egész lakást összeszórni faforgáccsal, és a kis gyémántajándékgolyócskáikkal.

Egyre jobban megy nekik! :)

Kékes csúcsfutás június 13. :D

2009-06-21T08:00:00.000-07:00

Állomás ismeretlen ismerősökkel...

Mindenkinek köszönöm a köszönnivalót.

Nina számszerűsít

2009-05-07T07:49:00.000-07:00

Kommunikáció 3
PR 3
Munkaügy 3
Reklám 2
Hivatali Protokoll 4
Ügyfélszolgálat 5
Panaszkezelés 5
Jog 5
Mikroökonómia 4
Marketing 5
Gépírás 4
Infó
-OP 5
-Word 5
-Excel 4
-Gimp 5
-PPS 5

-Net 5

...Шаг за Шагом...

2009-04-28T12:49:00.000-07:00

Reklám
Közgazdaságtan
Készletgazdálkodás
Szervezés
Rendezvényszervezés csapó 1
Munkaügy
ECDL/2, 3 modul
Infó

...Шаг за Шагом...

ismét saját állomáson dosztolhattam :)

2009-04-28T12:43:00.000-07:00

Köszönöm csipet csapatomnak a kiváló munkát!!!

"Alles gesamt gebrochen"

2009-04-18T16:38:00.000-07:00

Mein Leben lang gefühle ich immer, dass etwas beendet ist. Ich hab kleine Angst dafür, dass ich einmal alles zu Ende kommen fühlen wird.

Also...wird ich zweimal geendet?!
.

Sehr schlekter Witz....

Pamacs

2009-04-14T14:17:00.000-07:00

pici nózi, pici lábacskák, pici szemek, puha fülek, pici testben óriási szív, pici szimat, pici rágcsi, pici ugribugri ha gazdi kienged a ketrecből, pici kavirny az egész lakásban, pici könyörgések szájadból az almáért és a petrezselyemért, pici futkosások a ketrecben hajnali 5kor, hogy ébredjél már fel ...szóval, hamar belakta a kis mozgós nózi a lakásom s az életem.
óóóó, igen...az ágyon szeret a legjobban elnyúlni, teste teljes terjedelmében (alig 20centi!)

2009-03-07T08:13:00.000-08:00

Hivatali Protokoll
PR
Munkaügy, munkajog
Infó I.
Infó II.

újabb vizsgák a hátam mögött. :)

nyugtával dícsérd a hetet!

2009-02-12T09:17:00.000-08:00

Kommunikáció
Jog
Marketing
ECDL/1 modul

mehetünk tovább!

2009-02-05T14:02:00.000-08:00

Nem érdekel, hogy miből élsz.

Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.

Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját.

Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,az enyémmel vagy a tieddel,hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem minden nap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

(Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse, köszönöm annak aki figyelmembe ajánlotta.)

... egy párbeszéd magammal ...

2009-02-05T13:45:00.000-08:00

A Hajnal nem ragyogó, Az Éj fehéren lebben, Az Isten nem jóságos, Az Ördög nem kegyetlen.
A Nyár fagyos jégverem, A Tél hevitő hőség, Piros virág a Bánat S fekete a Dicsőség.
Bivaly-fekete a hó, Fehér a szurok korma, A Van csak egy rossz álom S a valóság a Volna.
A Halál nagy dáridó S kis stáció az Élet, A Bűn szebb az Erénynél S legszebb Erény a Vétek.
A méz maró keserű S édes ize a sónak, A Ma egy nagy hazugság S az igazság a Holnap.
Nincsen semmi, ami van, Egy Való van: a Nincsen, Az Ördög a rokonunk S ellenségünk az Isten.

2009-01-24T07:38:00.000-08:00

Most jött el a rég várt alkalom,

Az emlékekért kutatunk a polcokon.

S ámulva nézünk, mennyi minden összegyűlt,

Míg a könyvek alól hirtelen előkerült

Egy film arról a nyárról,

Mikor ment minden magától.

S a képeket látva

Már nincs annyira távol.

Refr.:

Újra visszhangzik bennünk,

Hogy bármit megtehettünk.

Nem volt semmink,

Nem is volt mit elveszítsünk.

Újra visszhangzik bennünk,

Ahogy egymáson nevettünk.

Elszórtunk mindent,

Amit megkerestünk.

Akkor még az élet adott, nem csak kért.

S ha valami nem sikerült, te kárpótoltál mindenért.

Egymásra nézve szomorúan mondhattuk,

Azt a kevés időt nagyon gyorsan elmúlattuk.

De a film arról a nyárról,

Mikor ment minden magától.

Feléleszt minket,

Már nincs annyira távol.

http://www.youtube.com/watch?v=GvbZchIYOSQ

most csak ez

2009-01-21T07:07:00.000-08:00

"...úgy talál, hogy sebez..."

"A hit különbözteti meg az embert az állattól"

2009-01-10T15:51:00.000-08:00

Ez a szlogenje (és részlete) Szende Gábor új könyvének melynek címe Isten az agyban.

Még nem olvastam a könyvet, igazából csak a szlogenhez szeretnék pár szót kapcsolni.

Vajon mire alapozzuk, hogy az állatok nem hisznek? Nekem az a véleményem, hogy az állatoknak erőssebb a hitük mint bármely embernek. Az ember könnyedén befolyásolható, a legkisebb csalódáskor is veszít hitéből. Az állatok előítéletek nélkül hisznek, bíznak bennünk. Hiszik, hogy nem fogjuk bántani őket, hogy nem dobjuk ki ha meguntuk mert már megnőtt, hogy nem csak addig szeretjük amíg nekünk jól esik. S mit teszünk mi?! Csalódást okozunk nekik. Ők ennek ellenére hisznek bennünk, és nagyon hálásak tudnak lenni a befogadójuknak. Aki lehet, hogy szintén csalódást okoz majd neki, de tiszta lappal indul a befogadott állat szívében.

Így talán értelmet kap az, hogy a Hit különbözteti meg az embert az állattól. És az ő javukra billen a mérleg.

Szilveszter volt

2009-01-04T07:58:00.001-08:00

Születésnapos 2008.12. 03.

2009-01-04T07:53:00.000-08:00

1 éves a lelkem.

...valahol Európában...

2008-12-20T15:40:00.000-08:00

Az év utolsó napjain mindig számot vetek, osztok, szorzok, összeadok, és jól megnézem mi lett a vége. Bátran kijelenthetem ez az év a változások és az utazások éve volt.
Igaz a blogom különböző részein már megosztottam veletek merre jártam-keltem, itt egy kis összefoglaló a 2008-as évi megtett kilómétereimről.

határainkon belül

Piszkosul várom már, hogy 3-4 hónappal idősebb legyek. Bár 2008 év elején tett kívánalmam, fogadalmam, óhajom mi szerint idén szeretnék sokat utazni, sok várost, országot megismerni valamelyest sikerült. A változásokról a blogom többi részén olvashattok, azokat nem veszem újra leltárba.

határainkon kívül

Remélem ti is megkívántátok megismerni kis országunkat vagy akár a környezőeket. Nincs más hátra mint előre> utazásra-mérföld felfalásra fel még van pár nap az évből.

Jó utat!

Veszíteni

2008-12-14T09:55:00.000-08:00

Elveszíteni egy munkahelyet, barátot mindig nehéz feldolgozni. Olyankor elveszítjük mindazt ami ő volt bennünk és mindazt ami mi voltunk vele. Néha néhány nap alatt, néha viszont hónapokba vagy talán évekbe is telhet mire túltesszük magunkat elvesztésén.

Rövid idő után már csak a jó dolgokra fogunk emlékezni, s egy-egy dallam, mozdulat, szó, kép, illat, kedv előhozza belőlünk azt a fájó, nyomorúságos érzést, hogy ’dejóvolna’… és akkor megint eltűnik valami bennünk. Valami szívfacsaró érzés tölt el, ez olyan érzés mintha minden ilyen alkalommal valami kilépne belőlünk. Mindig kevesebbek leszünk vele.

Szerintem mi csak veszíteni tudunk.

2008-12-12T17:03:00.000-08:00

Piszok hideg volt amikor elindultunk... hideg volt és nagyon korán. Tervbe és útba vettük Bécset, Prágát és Pozsonyt.

Bécsbe érve a külső hőmérséklet szinte semmit sem változott. Hűvös szél susogott, de nem tántorított el minket a célunktól, Bécs utcáinak legfőképpen a Mariahilfer Straße és a karácsonyi CSODA vásár bevételétől. Szerény személyem csalódott ebben a nagy hírben forgatott karácsonyi shoppinggyárban. Mert az elképzeléseimben a képek, az elbeszélések, a cikkek alapján puncsillatos, kürtöskalácsos, sültgesztenyés, fényes, csillógó, jó kedvű mézeskalácsházikók álltak egymás mellett, kevés hóval a tetőkön, mosolygós eladókkal és vásárlókkal, ehelyett kaptam egy Váci utcát ahol bankokkal, luxusüzletekkel és sexshopokkal sormintába pakolt butikok sorakoznak. Megviselt arcú eladók és vásárlók, sehol egy csilingelő karácsonyi dallam. Zene, zsongás, karácsonyi lélekmelegedés nélkül így is jó pár órát töltöttünk el itt. Sajnos már sötétedett és parkolóhely sem akadt így nem sikerült lencsevégre kapnom a nagynevű Hundertwasserházat.

Elindultunk Prága felé, elfoglaltuk a szálllásunkat és mint akiket fejbe lőttek el is aludtunk. Így az éjszakai sétából nem lett semmi. Másnap Prága utcái kerültek lábaink alá. Megcsodáltuk a várost, átsétáltunk a Károly hídon, morogtunk a Reserved parkolók miatt. Idő és parkolóhely hiányában itt sem sikerült lefotóznom a város egyik nevezetességét, az Orloj órát.

A parkolóhelyek kutatásával jól elment az idő ezért Pozsonyra ezen a hétvégén már nem jutott idő.

Majd legközelebb...de akkor már remélem a nap nem csak sütni fog hanem melegíteni is.

Azért mindent összevetve jó kis túra volt ez. Ajánlom másoknak is, csak ne legyenek nagy elvárásai az adventi vásárral kapcsolatban.

Szépeket!

egésznap

2008-12-03T11:25:00.000-08:00

Balázs Fecó-Horváth Attila:

Érints meg

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.

Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.

Ami félig van kész, az ma félig marad.

Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.

Távolról néztük, ahogy átöltözött.

Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.

Rád bízom, merre. Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.

Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan,érzékenyen,

és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,

hogy minden nap, mindenhol erős legyek?

A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok.

Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.

Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan,érzékenyen,

és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap, ahogy mindig szokott.

De túl sok van már, amit még itt hagyott.

Ami félig van kész, az ma félig marad.

Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Karácsony elő csend hangok

2008-12-02T07:02:00.000-08:00

„A gyermek tündéri volt. Szabályosan imádta az apja. Mondani is szokták, hogy az a férfi, akinek nem születettt lánya, nem is tudja milyen is az igazi szerelem. Kisci korában sokszor az ölébe kapta, körbetáncolta vele a szobát, feldobta és elkapta, miközben a gyermek gurgulázva kacagott. Ő pedig egyre azt ismételgette: - Szeretlek, kisci lány!
Ezt mondogatta neki akkor is mikor nagyobbacska lett. -Szeretlek, kisci lány!-Nem vagyok már kisci!-duzzogott a hajadon, de apja nevetve legyintett: Nekem örökre az maradsz, kisci lány. aztán a lány felnőtt, kirepült a családi fészekből. Elment, tanult, megismerte a világot. Egy hang azonban mindig vele volt: Szeretlek, kisci lány!
Önmagát és apját is lassanként más szemmel kezdte nézni. Megértett és elfogadott sok mindent. Azt a férfit látta maga lőtt, aki amellett, hogy felnevelte őt, arra is képes volt , hogy kifejezze érzéseit. Egy alkalommal rádöbbet, hogy apja már nem az a lendületeséleterős férfi, aki mindig tele volt tervekkel. Haja meggyérült és szürke lett, szeme sarkára ráncokat ragasztott az idő. Egy nap a már egyáltalán nem kisci lány lakásán megcsörrent a telefon. Apja miatt hívták, akit baleset ért.- Agyvérzést kapott- közölte egy ismeretlen hang.
Nem tudja szavakba önteni gondolatait, talán a hozzá intézett mondatokat sem érti meg. Többé már nem mosolyog, nem nevet, nem sétál nem ölel, nem táncol, és nem mondja a kislányának aki már nem is kislány, hogy szereti. A lány meglátogatta az apját, az ránézett és beszélni próbált. De nem tudott. Leült apja ágya szélére. Mindkettejük szeméből patakzott a könny, ahogy átölelte apja ernyedt vállát. Fejét a férfi mellkasára hajtotta és gondolataiban peregni kezdett gyermekkora filmje, az emlékek végtlen szalagja. Fájdalom hasított belé amikor tudatosult benne, hogy többé nem hallhatja a dédelgető szavakat.
Ekkor megüttötte a fülét egy hang: a férfi szívdobbanása… és megtörtént a csoda. Újra hallotta amire vágyott. A szívverés pótolta a szavakat: szeretlek, szeretlek, szeretlek, kisci lány, kisci lány, kisci lány! És akkor megvígasztalódott.

E történetet István atya olvasta fel. Meghatott csend ereszkedett a hallgatóságra. Ekkor megszólalt bennem is egy hang, melyet húsz éve nem hallottam már, mégis itt van a fülemben. Csak egy szó: „hallom!”. A nagyapám hangja. Mert ő sosem hallózott a telefonba, csak ennyit mondott dallamos baritonján: hallom! És én is hallom őt.”

Bertók László újságíró írása a 2008. november 28-i Metropol újságban.
Egyéb esetben is megfogott volna ez a történet, talán mert soha nem voltam ilyen viszonyban édesapámmal, talán mert hiányzik egy olyan férfi az életemből aki pont ilyen, aki véd az élet viszontagságaitól, aki szeret, és aki ki is mutatja, érezteti is ezt, akinek így 24 évesen is -kisci lány- lehetnék. Egy olyan férfi aki az apai példakép lehetne, aki az a férfi lehetne aki képes érzelmeit kimutatni, s biztosítani arról, hogy az egyetlen örök az az érzelem amit egy szülő, anya-apa érezhet gyermeke iránt.
Így karácsony környékén egyébként is gyengébb vagyok mint az év bármely más időszakában. Ilyenkor hidegebb a hideg, kevesebbnek érződik az ölelés, kevesebbnek tűnik a szeretlek, és kevesebb a család. Mert ezzel van tele a média minden formája, karácsony csilingel november 3. napjától a bevásárló központokban, a villamoson, a metró hírdető táblákon, a kirakatok pirosra aranyra díszített üvegein. És most speciel nem arra a karácsonyra gondolok, amely arról szól, hogyan, miként lehet/kell minnél nagyobb értékű ajándékokat vásárolni, amikor az emberek veszett egerekként rohangálnak a különböző multik hangzatos nevű üzleteiben, a homlokukon „inkább lőjjetek fejbe” felirattal, és 99 ajándék szatyorral kezeikben. Hanem arról a karácsonyról, melynek illata körbe vesz a Vörösmarty téren, arra a karácsonyra amely fahéjas forralt borral és aromás sültgesztenyével ölel át városszerte, amikor felmelegszik a szívünk már akkor amikor megvesszük a csomagolópapírt. És ehhez a karácsonyhoz hozzá tartozik a család, és az a család, akik az igazán közeli barátok. Én ezt a karácsonyt várom, és ahogy várom, eszembe jutnak azok a szavak amelyeket már nem hallhatok, azok a mosolyok amelyeket már nem láthatok, és azok amelyekre vágyom.

Születésnapomra

2008-11-13T14:24:00.000-08:00

Nekem olyan kevés

Elég volna belőled

Nekem tényleg nem kell

Belőled az egész

De te nem tudod nem adni

Nekem az egészet

Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Nekem nincs több érvem

Talán este majd találok

Most délután van

Hadd feküdjek nyugodtan

A párnámra vannak

Hímezve virágok

Letépek egyet

és elhervad nyomban.

Még válogatsz én nem

Szép számokat kértem.

Neked olyan kevés

Elég volna belőlem

Neked tényleg nem kell

Belőlem az egész

De én nem tudom nem adni

Neked az egészet

Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Még válogatsz én nem

Szép számokat kértem.

2008-11-07T05:38:00.000-08:00

Rájöttem, hogy igenis VAN rendezettség az életemben. Komoly, rendezett rendszer alapján van szétszórtság.
Tehát!
Állandó.

Mondjatok bármi mást ami rendszeresebb, rendezettebb mint az ha valami állandó. :D

Ágicca's birthday

2008-11-05T15:08:00.000-08:00

Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel.

Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.

Második éve köszönthetem Ágiccccaccciccát születése napján! Az évben nagyon sok napokon szoktam köszönetet mondani a véletlennek és Ricsinek, hogy megismerhettem általa Őt.

Ha szavakban kellene elmondanom mi Ő, azt hiszem a következőeket használnám:

pillangószárny
csillagfény
mosolyszem
tündérfátyol
tücsökcirip
kedvesség
kacaj

Nagyon Boldog Születésnapot Te véletlen csodája életemnek!

Remény, надежда, Hope, Hoffnung, Esperanza, Spera...

2008-11-04T14:51:00.000-08:00

A remény egy aljas baktérium.
Egészen pici gyermekkorunkban fertőz meg minket vele az élet. Néha úgy érezzük mintha kipusztult volna belőlünk. De nem. Mikor legkevésbé számítunk rá akkor újra támad. Mikor a legnagyobb szükségünk lenne az egészséges tisztán látásunkra, mi folyvást lázas reménykedésbe fogunk. Mert a remény egy olyan fényes elérhetetlen dolog mint a csillagok … látjuk őket, kívánjuk megérinteni...kívánjuk, hogy szívünk sajdul bele... persze legbelül, mélyen tudjuk... sohasem érinthetjük meg azokat a fényes, csillogó gáz gömböket... de reménykedünk, s amíg reménykedünk fájni is fog. „Ha elvennék tőlünk mindazt ami fájdalmat okoz, mi maradna?” a maró fájdalom a lába nyomában…és ... és annak a reménye..., hogy egyszer talán szerencsénk lesz, és felejteni tudunk.

rám erőltetett Rám Szakadék

2008-11-02T17:13:00.000-08:00

A minap a Rám szakadéknál jártam, nem önszántamból mentem, de nem bántam meg, ugyanis észrevételeztem, hogy igencsak őszbe fordult minden. Gyönyörű novemberi ősz van odakinn, tombolnak a sárgák, barnák, pirosak, pedig már a végén járunk ezen szépséges évszakunknak. Szellő dallamra hullnak alá a megfestett fa levelek, roppanva hívnak táncba engem is. Ezzel az ínycsiklandózó montázzsal ismételten felhívom a kedves olvasó közönségem figyelmét, ahogy 1 évvel ez előtt is:

Egeret, billentyűzetet, TV-t eldobni, csoda van a falakon kívül és nem sokára hó fedi el ezt a szépséget.

Kellemes kirándulásokat, amíg még az idő engedi.

2008-10-30T03:47:00.000-07:00

Sosehol

Lék szakadt lelkemen.
Éreztem, hogy szétrepedt a bőr,
a hús, s tört a csont,
ahogy a szike éle izmot bont,
s telít el vérrel mindent
a bennem lévő űr…
hogy bennem legyen,
egészen legbelül.
Esni kezdett mikor könnyeztem.
Cseppenként hullt a földre az életem
Egymás után öklendeztem fel
minden egyszer elnyelt könnyet.
Jött még és még és még…
de nem lett könnyebb.
S minden csepp újra fájt…
És szakadt, tört, hasadt tovább.
Mi benn maradt egykor,
most ólomsúly mellemen,
Ébren tart, nem szól…
csak motoszkál csendesen.
Ahogy minden elfojtott szó…
mi most egyszerre szólal bennem.
És minden elcsendesített zokogás,
most együtt futja el szemem.
Minden elhallgatott vallomást
most lelkemmel játszok le,
’ki harcolva karcoló könnycseppekkel,
könyörögve vérzik bele.
Vörös szemek függönye fedi
mi bennem dübörög.
Fogcsikorgatva ülök némán,
de belül üvöltök.
Égető csókok derbijén a fájdalom
levegőt vesz, megtorpan, -
nincs boldogság, s nincs többé nyugalom.

miamiamiamia....

2008-10-24T10:47:00.001-07:00

nemérteeeeeeeeem...

-miért van az egyik öblítő flakonján a matricán egy medve hallal a szájában?!
-a villamosra miért nincs rá írva A VILLAMOS HALÁLT OKOZHAT. ?!
-ha forró italt kérek egy gyorsétteremben és elromlik a kávégép miért kérdezik meg, h nem kérek e shaket?!
-miért szögezik le a koporsók fedelét ? !
- ugye azt mondjuk az emberek a majmokból fejlődtek ki, akkor, hogyan vannak még mindig majmok?
-amikor kifogyóban van az elem miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait ?!
-ha szembe kerülünk egy külföldivel és nem érti meg elsőre magyarul amit mondunk miért kezdjük el hangosan, szinte kiabálva, erősen artikulálva, lassan szintén magyarul beszélve megismételni ugyanazt?!
-miért van rokkantparkoló a jégpályák előtt?!
- hogyan lehet, hogy az amúgy teljesen egészségtelennek tartott Mc'donals a olimpia fő támogatója?!?!?
-miért van az, hogyha félretárcsázunk az a szám sohasem foglalt?!
-miért van, hogy akinek hullámos a haja egyenest szeretne, akinek egyenes az hullámost?!
- én miért nem cipelek állandóan magammal egy 5kg-os mosóport, hogy ha megkérdezik, meg mutathassam, hogy nem új csak pervollal mostam?!
- ha egy 10 soros moziban a 7sorba, középre kérek jegyet, és azt mondja a pénztáros rendben, akkor miért ad mégis a 4 sorba a szélére?!
-miért mindig akkor elérhetetlen a hívott fél amikor a legfontosabbat szeretnénk mondani?!

....

второй станция

2008-10-19T22:32:00.000-07:00

Önálló frissítő állomás - csapó kettő :)

Érzésem szerint meglehetősen jól sikerült, de erről mindenképpen megvárom a feljebbvalóm hozzáértő(bb) véleményét.

Ismét köszönet a segítőkezek gazdáinak.

Most várakozó pozícióba helyeződöm a Balaton Maratonig... :P

ELSŐELSŐELSŐŐŐŐŐŐŐ

2008-10-06T08:16:00.000-07:00

Megesett az első önálló frissítőállomásom.

Köszönöm mindenkinek aki hozzáadta a magáét. ;)

?!?!?

2008-09-26T01:00:00.000-07:00

Kevésbé fáj talán emlékezni valamire amit nagyon fáj elfelejteni, mint elfelejteni valamit amire nagyon fáj emlékezni?!?!

tapasztalok....

2008-09-16T14:04:00.000-07:00

hogy legyen tapasztalatom, ha minden egyes állásinterjúról azzal küldenek el, mert nincs elég tapasztalatom?!?!!?!? honnan a fészkes fenéből szerezzek tapasztalatot, ha senki nem ad esélyt, hogy megmutassam kész vagyok tapasztalatot szerezni?!?
van olyan piac ahol tapasztalatot lehet venni?!?!
utálom ezt a szót....
morrrr....

Hidak

2008-09-09T02:49:00.001-07:00

Aki ismer tudja, hogy apró kis életem rengeteg félelemmel osztom meg. S ezek által a félelmek által rengeteg furcsa dolog van a közlekedésemben.
Többek között az akna fedelekre való nem rálépés, hajózás, repülés lengőfolyosók, gangok, teraszok és a hidak kóros kerülése, mindez természetesen tökéletesen, zökkenő mentesen bepasszintva jártamba-keltembe.
Megesik azonban, hogy egy-egy híd nem elkerülhető, nem kihagyható.
Ez esett meg legutóbbi kirándulásomon is.
Rájöttem, hogy a hidak nem csak az egyik oldalról a másikra való átjutásra születtek.
Sokkal inkább arra, hogy legyőzzük őket, az alattuk elterülő mélységet, s nem utolsó sorban félelmeinket, önmagunkat.
Én most legyőztem magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez után remegés nélkül megyek át mindenféle összetákolt lengőfolyosón, fahídon, kiállok a 10. emeleti teraszra nézelődni, vagy célba veszem a város összes hídját, és oda-vissza megjárom mindet egy nap alatt. De elmondhatom, hogy megtettem. S bár tudom, hogyha ez a híd itthon lett volna, akkor nincsen semmi ami az A oldalon levert gyökereimet ki szedi a betonpillérből,és lépésre késztet, de akkor, ott átmentem.
Ha csak egy rövid időre is, de legyőztem önmagam.

Nina ment.

2008-08-30T08:41:00.002-07:00

Két felejthetetlen napot töltöttem Debrecenben Ágicccánál!

Már nagyon hiányzott! Tavaly mindig Ő jött. Most Nina ment.

Végre volt ölelés, cejetééés, puszcik, nevetés, póker, kirándulás, fotózás, merengés a múlton, jó élmények felidézése, képek nézegetése-másolása, előkerültek a régi dolgok, emlékek, ajándékok. Tegnapok és tegnapelőttek.

Szóval rövidítve, 2 napba sűrítve a tavalyi nyár.

Meglátogattuk kézen fogva az Arborétumot, s az egyetemet, a nagy erdőt, megmoziztuk a plázát, kiöntöttünk egy kis lelket, ami gyűlt eddig rég találkozásunk óta.

De a búcsúzás megint hamar kopogtatott az ajtón , és ez az amit mindketten olyan NAGYON UTÁLUNK!

de minden búcsúzásban benne van, hogy NEMSOKÁRA ÚJRA LÁTLAK.

Megyek vagy jön, vagy félúton találkozunk. Lehet, nem ma, lehet nem holnap, de ez a szárnyak nélküli szerelem nem szakad meg mert tudjuk a távolság csak fizikai paraméter. Két szerető lélek közt nem létezik távolság.

És Te itt vagy velem mindig!

2008-08-29T09:53:00.001-07:00

kiestem

végre 2 nap Ágicccával

2008-08-29T01:50:00.000-07:00

ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL
ÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁLÁGICCCCÁNÁL

éljen éljen

gondolatmorzsákjaim

2008-08-26T02:38:00.000-07:00

Érezni, hogy fontos vagy valakinek. Dehogy vagy fontos. Előbb vagy utóbb eldob, mint egy használt papír zsebkendőt. Egyszerűen csak otthagy valahol. Szerelem! Pffffff… mi a fene különbség van a szerelem és a fájdalom, gyűlölet között?!??! SEMMI!Persze most védve vagyok. Óv, őriz ölelő karod. S bár úgy érzem, meghalok, a világ elől nálad elbújhatok. Mert menedék ez, menhely nekem. Félek egyedül lenni ebben e rettentő univerzumban. Amint egy percre egymagam vagyok, rám támadnak a csillagok, s gondolataimba fojtanak bele. Szeretni csak addig merek, Míg az élet pörög veled. Mert a szerelem egyet jelent veled, s ha te már nem vagy, én többé nem szerethetek.Kívántam, hogy gyűrűt viselj velem, S mint a nagyok, csókkal az égig emeld örömödben. Voltál VALAKI, s most lettél VALAMI. Valami nyomó fájdalom, valami el nem múló nyomás itt belül. Vacakul érzem most magam. Mint egy eldobott papír cetli, min a jegyzet már nem érdekes, mint egy kiürült üdítős palack. Kérdés nélkül hagytál magamra. Pedig mindenkinél jobban tudod, hogy ettől félek a legjobban. Én nem csak egy test akarok lenni, ami bármikor lázba hoz. Ebben a testben is van lélek. Aminek fáj, hogy csak egy tárgy vagyok. Egy használati eszköz semmi több. Hibázni fájdalmas dolog. De következményeképpen rá jövünk hol a helyünk igazán. Feldolgozhatatlan, megváltoztathatatlannak tűnő dolgok vesznek körül. Utálom a változásokat.

valami véget ért

2008-08-17T07:08:00.000-07:00

"Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj."

.